Sziasztok!

Egy ideje nem jelentkeztem, úgyhogy most megpróbálom leirni milyen volt az elmúlt 1 hét.

Ahoj!

2012 júniusa van és én újra az Egyesült Államokban vagyok. Utoljára 9 hónapja irtam ide és mivel sok ember érdeklődött a blog iránt, igyekszem eleget tenni a kéréseknek és folytatni a tavalyi szokásomat. Az utóbbi 3 hetem iszonyatosan zsúfolt volt, vizsgák, utazás előtti intéznivalók és találkozók váltották egymást és azt sem tudtam hol áll a fejem (kicsit pánikoltam is :D), de mióta itt vagyok az összes kétség elillant, tudom hogy jól döntöttem. Az utazás nagyon hosszú volt és csütörtök éjjel (nektek péntek hajnalban) halál fáradtan, de épségben megérkeztünk a táborba Esztivel. Sok új ember van és eddig mindenki tök jófej :)

A mai az utolsó napunk. Ma teljesen kiürítettük és kitakarítottuk a konyhát. Reggel 6-kor zene szólt a konyhában ipodról, zenére dolgoztunk. Teljesen más volt minden. Kathy-vel én szállítottam át a cuccokat a konyháról az ed centerbe, aztán a 3. fuvarnál Jeff mondta, hogy egyedül is elvihetem a kocsiját, menjek :P És most másfél óra múlva bankett. Megkaptuk a fizetésünk, bepakoltunk, a szobánkat is kiürítettük. A tábor kihalt, mindenki megy haza holnap. Most másfél óra múlva bankett lesz, megyek is készülődni. A bérelt kocsink már itt van a táborban, amivel holnap hajnalban megyünk Chicagoba. Állítólag egy hatalmas és nagyon szép ezüst Chevrolet, hogy mind az 5-en beférjünk a nagy bőröndjeinkkel. Hát most ennyi, zúzok készülődni. Ha tudok jelentkezek! :)

Megnyitottam a blogom. Mikor írtam utoljára? A naptárra nézek. Szeptember 1. Nem hiszem el. Már szeptember. Június, július, augusztus elszállt...mert a legjobb dolgok múlnak el a leggyorsabban. Sajnos. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy már csak 2 nap van a táborból. Az utolsó köröket futjuk, de legalább az egész heti nagytakarítás a zárásra nagyjából lefoglal mindenkit. A 11. heti turnus a végét járja, 88 napot húztam le itt. Ha majd megkérdezik tőlem mit csináltam a nyáron, azt fogom mondani, hogy nyaraltam, fejest ugrottam a nagyvilágba. Jaj de jó is ez. Ajj elnézést mindenkitől, de ez egy szomorú poszt, nem tudok mosolygós szmájlit írni, szomorú vagyok. Otthon van pár ember, aki nekem nagyon fontos és hálistennek én is az vagyok nekik és várnak haza. Olyan jó érzés :) A legjobb az lenne, ha egyszerre lehetnék 2 helyen, mert ha innen elmegyek, a szívem egy darabját itt hagyom. Én ezt is az otthonomnak érzem.  Úristen mi van velem :D Uhh erre senki sem kíváncsi, meg majd megint megkapom, hogy mi ez a kőltöiesség xD
De tényleg... nem is tudom elképzelni mennyire bánnám, ha nem jöttem volna ide. Ha veszni hagyom a lehetőséget. Annyi mindennel gazdagodtam puszta 3 hónap alatt, mint nem is tudom...több év alatt. Élmények, tapasztalatok, kalandok, új emberek, kultúra, KIHÍVÁS! Bármikor újra megragadnám az alkalmat. De olyan szar érzés elmenni. Itt hagyni a "nyugalmam szigetét" :) Mert ez nem a való világ. Amikor idejöttem magam mögött hagytam mindent a 3 hónapra. Mintha otthon nyomtak volna egy pauza gombot a távirányítón, hogy amíg itt vagyok, az otthoni életem szünetel és bevár engem. Itt nem kellett a gondjaimmal törődnöm, annyi minden pozitív vett hirtelen körbe és ez annyira új élmény volt, fellélegzés. Ez itt egy külön közösség, igazán egy család, ahogyan ígérték. Egy hely, ahonnan saját autó nélkül nehezen jutsz ki, de cserébe a gondjaid is kint maradnak, a való világban. És ez nem csak az én véleményem. Ez itt a "majdnem menyország" :)
Jeff a múlt heti meeting-en azt mondta ez volt a legjobb nyara, megköszönt mindent és elpityeregte magát 17 ember előtt. Erre mások is. Hát mi lesz velünk a szombat esti búcsú banketten? Én már előre látom az egymásra boruló, síró embereket. A bankett után vasárnap pedig elhagyjuk a tábort, hogy kezdetét vegye az utazás, amiért annyit dolgoztunk... már aki :D Én nem is várom annyira (de csak mert nem tudok több részre szakadni és több helyen létezni egyszerre...fizikálisan:D ) De minden vég valaminek a kezdete, asszem, azt mondják. Remélem nem örökre vége, mert ahogy a Nest egyik szobafalára van firkálva: Nem számít merre visz az utunk, a szívünk örökre Michiganiában marad. És ehhez hasonló emlékek százai, több évtizedről.
Egyébként komolytalanra fordítva a szót szept. 4-től utazunk 16-ig. Vasárnap felvesszük itt a bérelt autót, amivel Chicagoba megyünk, ott leszünk 3 napot. Onnan repülővel Washingtonba, 1 éjszaka, busszal Phiadelphiaba, ott is egy 1 éjszaka. Tovább busszal Atlantic Citybe szintén 1 éjszakára. Ez ugye a keleti part Las Vegasa :P Aztán Atlantic Cityből busszal New Yorkba 7 napra!!! New Yorkba, ahol 2 nappal ezelőtt még nem volt szállásunk és már kezdtünk pánikba esni. 2-3 hete rá voltunk feszülve a szálláskeresésre, eredmény nulla. De megérte minden nap ezzel gürizni, Brooklyn-ban béreltünk ki egy kis lakást. 2 háló, kis konyha, fürdő, jó környéken, jó áron, metró pár percre, Manhattan 40 percre. A tulaj iszonyat rendes, segítőkész. Valahol fent végül ránk kacsintottak és az utolsó pillanatban megúsztuk a legrémesebb, legdrágább B meg C terveket.
Valószínűleg nem posztolok már semmit, ezek a zárósoraim, köszi mindenkinek aki néha-néha rám kattintott, remélem nem voltam rossz olvasói élmény. Vagy ha igen, akkor már nem kattintott rám és ezt sem olvassa :D 2 hét múlva csobbanok Magyarországon, vissza az igazi életembe, suliba, családba, barátokba, ne kíméljetek, csak annyira, hogy minden beleférjen a hét napjaiba, alvással is számolva :D
Mindenkit lávolok, aki viszont lávol engem, legyetek jók. A reptéren transzparenssel tessék ugrálva várni, vagy tovább repülök :D Megoldom... :)

ui: na jó talán jelentkezem még. Attól függ lesz-e idő az utazás alatt  ;)
 

Reggel 5.55-kor munkába indulva... az égen még a hold és a csillagok, de a tó felett már dereng a fény :)

Úgy döntöttem, mivel túl lusta vagyok szöveges posztot írni, inkább képekben mesélek. Mivel már csak 2 hétig (2 hétig??? úristen:(((( ) vagyok itt, minden nap a zsebemben lapul a fényképező és örökítek.

A napfelkeltét nem tudtam lefotózni, mert nem volt -.- de ez mindent vitt *_* gyönyörű

Úton Traverse Citybe...és félúton az Egyenlítő és az Északi sark között :)

A teherautó anyósülésén feltett lábakkal zötykölődve, a nap csillog a tavon, a felhőkről nem tudom levenni a szemem, közben ez a szám üvölt a rádióban és az arcomba fúj a szél. Az érzés pedig felbecsülhetetlen. Szabadság. Meghaltam és újjászülettem...

Holnap munka után megyünk Petoskey-ba, a csajok már foglaltak autót a kölcsönzőben. Este 6 körül indulunk a Niagarához, de mivel éjjel érnénk oda, ezért először Kanadába megyünk, Torontóba. Miért ne menjünk ha csak plusz pár km, a Niagarát meg úgyse látjuk éjjel. Az út 400 valamennyi mérföld, 700 km. Éjjel ott leszünk, meg pihenünk valahol, aztán pénteken megyünk a Niagarához, legkésőbb szombat reggelre pedig haza is érünk és 11-től dolgozhatunk :) Az útra minden biztosítást kötünk, ami kell, biztos ami biztos. 4-en megyünk magyar csajok, 4 felé oszlik a költség és egész jó árat számoltunk.

Bowling Night

 További képekért kattints a TOVÁBB gombra!

Voltam olyan peches, hogy mikor elmentem a CAC-be felvenni az ajándékomat kiderült, hogy hoppá csak az enyémet nem égették ki előző éjjel és ma este van az ajándékozás majdnem 100 ember előtt. Elmentem munka délután a tópartra olyan kavicsot keresni a vízben, amit átfúrhatnék és bőrszíjra fűzhetnék nyakláncnak. Utána a Nature épületébe küldtek, hogy ott találok fúrót. Ott egy csaj segített is nekem. Azt mondta lehet, hogy nem lehet átfúrni ha túl kemény, de próbáljuk meg. Sikerült a 2 vanília színűből nyakláncot csinálnom, yeah, így legalább csak feleakkorát fogok égni este. Este a Cribben szólt az egyik csaj, hogy klésőbb 11-kor lesz egy kis összejövetel az éjfélkor kezdődő ajándékozás előtt nekünk Cribeseknek. Ilyen csoportos karácsonyozás. Minden 2. emberen valami kötött karácsonyi cucc volt, csináltak italt pezsgő és narancsitalból, és ettünk nyári szalámit sajttal xD vicces volt :D iszogattunk meg hallgattuk Esztivel ahogy a többiek beszélgetnek. Mi nem sokat beszéltünk, de már annak is örülök, hogy meg lettünk hívva. Utána lementünk a Kid's camp-be, ami a Crib földszintje, más néven az óvoda v. gyerekmegőrző. Hozattak mind a kb 90 embernek pizzát meg coca colát, mindenki hozta a letakart saját készítésű ajéndékát és leültünk egy hatalmas körbe. Éjjel fél 2ig tartott az ajándékozás. Mondták a csajok, hogy nagyokat fogunk nézni, de még annál is nagyobbakat ámultunk. Mindenki hihetetlen komolyan vette és gyönyörű ajándékokat készítettek. Fúrtak, faragtak, égettek, festettek, üvegeztek, varrtak, minden. Készült például gitár, akvárium, kézzel varrt kék-sárga polár takaró rávartt michigania emblémával és a tó rajzával, evező. Egy csaj leültette a másik csajt egy székre és egy saját számot énekelt neki amihez gitározott. A dal a táborról szólt, az itteni barátságokról és az itteni nyárról. Hogy ez egy külön család és olyan erős barátságok alakulnak ki, hogy azt más nem is érheti, csak aki itt tölti a nyarat. Csodálatos volt, én sírtam volna :) Engem Zsani húzott és nagyon jól titkolta, mert meglepődtem. Egy kiégetett kis kerámia dobozt kaptam, benne 3 kővel külön jelentésekkel, 1 pár saját készítésű üvegfülbevalóval és zöld madzagkarkötővel, amilyen már sok international-ösnek volt, csak nekem nem. Nagyon tetszett, meg is ölelgettem Zsanit. Eszti meg teljesen adrenalinba pörgött a takarótól :D

 A CIG ajándékom:

Még az ajándékozás előtt a vacsinál  a lengyelekkel kajáltunk Zsanival és voltunk olyan mázlisták, hogy Kasa elhívott hajózni. Nem tudtuk mivel meg hogy, de persze benne voltunk. Először majdnem nem mentünk, mert hatalmas viharfelhők gyülekeztek, de mégis. A stégen egy fullos, 9 üléses motorcsónakba szálltunk be, utána pedig ezerrel hasítottunk keresztbe a tavon. Zsanival a far részben ültünk és csak vigyorogtunk ezerrel, ahogy süvített a szembeszél. Egyszercsak éles hajtűkanyar következett, Lukasz mókázott a kormányzással, onnantól kapaszkodtunk is :D Olyan volt, mint egy hullámvasút, az adrenalin az egekben, mi pedig olyan szabadnak éreztük magunkat, mint még soha. Felejthetetlen élmény. Azt hiszem az a pár perc volt a nyár eddigi csúcspontja. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. A repesztés után a tó közepén leállítottuk a motort, Marta, Kasa és Lukasz pedig bementek a vízbe. Kérleltek, hogy mi is menjünk be, akár ruhában is (de mivel mi csak ebédelni készültünk, nem fürdéshez), de nem akartunk vizes ruhában végigmászni a táboron :D Mi addig Zsanival fotókat készítettünk, elvoltunk. Utána egy másik motorcsónakról átmászott hozzánk egy srác, aki a csónak tulajdonosa egyébként. Ő is jó arc volt. Így ültünk a csónakban és néztük a naplementét. Az ég felhős volt, a Nap felől a sárga minden árnyalata és ahogy megvilágította a felhőket… a másik oldalon pedig a koromfekete, szürke, ijesztő viharfelhők, amik mint a paplan terültek el felettünk, a víz pedig zöld színűnek tűnt. Ahh, lehet hogy most mosolyogtok azon ahogy leírom, de annak ellenére, hogy lehetetlen visszaadni a látványt, próbálom átadni az érzést. Ha tehettem volna megállítottam volna az időt, mondjuk egy gombnyomással, és ottmaradtam volna :) Ilyen pillanat nem lesz több az életben, ilyen békés, gyönyörű, nyugodt. Vagyis nem tudom mi tudná überelni. Próbáltam elraktározni az emlékeim közé, mert ezt egy fotó sem adhatja vissza, photoshop se varázsol ilyet. Szóval ahh, értitek :D

Most pedig jön a negatív élmény. Tegnap lestresszelődtem. Igencsak. A kedves kisfőnöknő, akit ezentúl nevezzünk csak r*bancnak vagy hülye p*csának, beszólt. Eddig békességben éltünk egymás mellett az ökoszisztémában, másfél hónapja nem stresszeltem semmin, sosem voltam még ilyen nyugodt, erre ő jött és nyugodtságom kék tavába laza lendülettel bepasszolt egy sziklát. Hogy költőien fogalmazzak :D Előzmény, hogy értsétek a későbbieket. A kajaidőnk 15 perc és ha letelt mennünk kell vissza dolgozni. Nos a Mongo Barban kajáltam, ami annyi, hogy serpenyőn összesütik neked a nyers gombát meg zöldséget blabla. Ez minimum 5 perc, így maradt 10 percem betolni a kész kaját. Ebbe a 10 perbe már nem fért bele a desszert, de már elküldtek minket dolgozni, hogy letelt az idő. Mivel kis torkos voltam és nem voltam hajlandó kihagyni azt az 1 kocka sütit, a kajabeszedő ablak előtti kis fal mögé álltam be turbógyorsan bedobni a sütit, hogy a banya ne lásson meg. Ott állok gyorsan eszem a sütit, erre jön és lekezd pampogni, hogy letelt a kajaidő és húzzak dolgozni. Szóval a mellettem lévő kukába kellett dobni az utolsó 2 falatot és csak nyomta. OK. Ez az előzmény. Tegnap megint csak ebédnél ülünk. A hosztok már elmentek dolgozni, már csak mi mosogatósok ültünk ott. Épp mondtam a többieknek, hogy vissza kéne mennünk, mert mindjárt jön a banya, a szokásos szöveggel, ami az, hogy mi egy család vagyunk és az a szabály, ha a csapat egyik fele feláll és elmegy dolgozni, akkor nekünk is ugyanezt kell tennünk. Hát ahogy mondtam ezt a többieknek és toltam be a székem, jött is és lökte a rizsát.  Közben végig rám nézett, mintha nekem mondaná én pedig csodálkozva megkérdeztem tőle, hogy egyébként miért rám néz és nekem mondja, és már nem az első alkalommal. Erre a válasz: Mert te szoktál itt ülni és te vagy az, aki a fal mögé elbújva szokott kajálni. Hát én ezen olyan szinten felcsesztem az agyam, olyan szitokáradat indult el a fejemben, hogy 2 órán nem bírtam lenyugodni.

Másnap a fiúkkal volt egy kis összetűzésem a dish roomban. Másfél hónapja csak gyűlt bennem és most nem bírtam tovább; megmondtam Dawidnak és Antonnak, hogy rohadt lassan dolgoznak és miért van ez. Erre Dawid odahozta nekem a tepsit, hogy a rásült sajtot hosszabb idő ledörzsölni. Mondtam neki, hogy nem csak a mai napról beszélek, máskor is lassúak és különben is csak én vagyok az első ember aki a szemébe mondja. És plusz mutattam neki, hogy hogyan dolgozott mielőtt szóltam: könyökölve, félig a mosogatón feküdve csigatempóval simogatta a tepsit. Erre nem mondott semmit, visszament folytatni, de onnantól éreztem, hogy belehúztak, mert már nem álltam arra várva, hogy mikor jön ki a mosogatógépből a cucc, amit elmostak. Mikor végeztek és én még a tiszta edényeket pakoltam Luboval odajött hozzám és lenéző undor fejjel megkérdezte, hogy na most nézzem meg, melyikünk volt a lassabb? Hát én erre csak elkezdtem röhögni, annyira gyerekes volt. Pedig pár évvel idősebb tőlem. Még jó, hogy mindig a szortírozó ember végez utoljára, logikus :D És dühből mindenki tud keményen dolgozni, most dobjam magam hanyatt xD

Utána nem is nagyon szóltunk egymáshoz, de szerencsére már minden oké, sőt tegnap este úgy alakult, hogy dumáltunk a többiekkel este, hogy hova menjünk, mit csináljunk, erre Esztivel spontán mondtuk a többieknek, hogy jöjjenek át hozzánk a Cribbe. Fél óra múlva már tömeg volt a szobánkban. A szokásos esti összeülés a szokásos emberekkel a villageből hozzánk került át. 4 nemzetiség, 10 ember, 2 ágyon. Dawid hozott italt, volt zene, dumáltunk, aztán 11 körül lementünk a beac-re, mert a mi feka pékünknek a konyháról az volt a CIG ajándéka az egyik amcsi csaj számára, hogy hawaii bulit csinált neki a parton, hawaii kajákkal és díszítéssel. Nem sok ember volt lent, de annál nagyobb volt a hangulat, készültek fényképek.

Ma pedig 6-ra mentem dolgozni, 3-kor végeztem Gáborral, és elmentünk kajakozni 2 egyszemélyessel az öbölbe, úsztunk és összeismerkedtünk egy amerikai házaspárral a vízben. Hiába, kiváncsiak voltak, hogy milyen nyelvet beszélünk :D A kajak kajakra leszívta a maradék energiámat is, és már vagy 3 napja csak 5-6 órát alszok, örvendjetek hogy be bírtam fejezni ezt a bejegyzést. Hozzáteszem már vagy 4-5 napja írom, de sosem jutottam a végére. Vagy közbejön valami, vagy el se jutok a netig, vagy eljutok de csak arra van erőm hogy átfussam a facebookot és az e-mailjeimet. Tudom, hogy a képek már régóta feltöltés alatt vannak, arra is sor kerül…egyszer :D Van már jó pár. Eddig az volt a baj, hogy nincs, most meg túl sok van.

Jaj jaj, csütörtökön munka után megyünk a Niagarához!!! Juhuuu :D El se hiszem. Kocsit fogunk bérelni, 700 km oda az út. Éjjel oda is érünk, lesz ott egy egész napunk pénteken (ami a day off-unk) és szombat délelőtt a munkára vissza is érünk. Ahh, Torontó is szóba került, talán oda is eljutok *-*

A pénteki buli részünkről elmaradt, mert balhék vannak az amerikai staff körül pia ügyben. Kicsit elszaladt velük a ló és már problémák vannak. Pl éjjeli randalírozás, mások zavarása, keményebb alkohol tartása a táborban. A magyarok mondták, hogy a mostanit inkább hagyjuk ki, hátha razzia lenne, ne legyünk ott. Hát legalább aludtunk :)

Tegnap este Esztivel elmentünk a village-be hátha bejutunk a többiekkel a városba, mert mentek páran a Michigan tóba ugrálni a kikötőnél. Hát mivel autó nem volt maradtunk. Beültünk az ed centerbe filmezni 4-en. Bepakoltunk az itteni konyhán staff snackkel (igen csak a személyzetnek van itt némi kaja) és bevettük magunkat az alagsori díványra. Közben ki-ki beszunyált, meg le is merült a laptop, de hatalmasakat fetrengtünk a röhögéstől, született pár "szuper" kép is, ami persze sosem lát napvilágot muhaha:D Születtek aranyköpések is félálmunkban:

Zsani félt hazamenni a tóparti Nestbe egyedül a koromsötétben, mert tele van a környék skunk-okkal, vagyis büdös borzokkal. Erre Milan halál komolyan: "God with you" :D:D:D

Zsani: ha Chuck Norris belemegy a vízbe, nem ő lesz vizes, hanem a víz lesz Chuck Norriszosz! :D:D:D na mindegy :)

Amúgy tegnap megtörtént az újabb turnusváltás. Hazamentek az 5. heti és megérkeztek a 6. heti táborozók. Mindenki sóhajtozott, hogy megint disznó kemperek jönnek, akik nem tudják mi itt a rend és megint káosz lesz amíg megtanulják. Jó sokan vannak a rohadt életbe, 515e-en vagyunk most a táborban. Olyanok, mint egy hadsereg, jönnek és letarolnak mindent és a kajálás végére romokban van minden, mi meg a gyengélkedőn :D Felbátorodva a múltkori sikeremen a beszedő ablakban ma újra bevállaltam. Hát kemény szívás volt. Jen rámvigyorgott előtte, mikor látta, hogy az ablakba készülődök, másodjára. Szerencsére megint volt olyan rendes és 2x is kihúzott a szarból mikor már tornyot építettek nekem a mosatlanból a táborozók. De I'm a survivor, szóval OK :D

Ma csúcs volt a műszak ebédnél, Milan is dolgozott és persze idiótáskodott. Jeget rakott a pólónkba -.- és locsolták egymást a többiekkel és visítottunk a röhögéstől. Söncike gyökér kisfőnöknő persze úgy nézett ránk, hogy ha a kezébe lett volna egy ostor azzal csapott volna, hogy dolgozzunk és kussban. Jeff is arra járt ő csak röhögött rajtunk és mutatta, hogy sshhh kicsit csöndesebben :D Jen odajön vigyorog, néz ránk, hogy mi a francon röhögünk, hát azon hogy Milan a seggével pucsít a szárítógépre, hogy megszárítsa a gatyáját. Később megint visszajött egy ölelésért, erre Milan, Saci, Zsani és én is körbeöleltük :)

Munka után befejeztem a CIG-met és elmentünk Sacival a kőcsiszoló műhelybe. Gyűjtöttem előtte kavicsot a tóból és asszem holnap csiszolok egy nyakláncnak valót második CIG ajándékként. Holnap este 11-kor ajándékozás. Remélem jó lesz :)

Aki szeretné, hogy csiszoljak neki a tóból kavicsból nyakláncot szuvenír gyanánt, az írjon. Az első 5 ember! Csak hogy ne kelljen a tavat kikotornom :D

Ja és remélem értékelitek az erőfeszítéseimet, hogy 2-3 naponta írjak, nem olyan könnyű :D

Jelentem végigaludtam a harry pottert. Az első 20 percet bírtam ébren és a finálénál nyitottam ki a szemem. Gondoltam ezt talán meg kéne nézni. A 30 látott percből 20 jó volt, az utolsó 10 perc pedig röhejes :D Tanulság: éjjel fél1-kor kezdődő mozira ne ülj be előzőleg 4 órás alvás/éjszakákkal :D ja és vigyél pulcsit, mert szarrá fagysz a légkonditól 2 órában...

'You can't find the right road when the streets are paved' - felirat az office ajtónál. (csak magyarosok kedvéért: Nem találhatod meg a helyes utat mikor az utcák ki vannak kövezve)

'No matter where our road may lead us, our hearts will always stay in Michigania' - felirat egy szobafalon (Nem számít merre visz az utunk, a szívünk mindig Michiganiaban marad.)

Tegnap tényleg nem mentem bowlingozni, mert kb mindenki a CIG-r összpontosít és éjjel dolgozik a CAC-ben (arts and crafts). Jövő héten ajándékozás. Tegnap abban a reményben mentem este a CAC-be, hogy valaki kisegít ötletekkel, mert elkapott az alkotói válság és a pánik. Hát végül azt csináltam, hogy a raktárban kiválasztottam egy szögletes lapos kerámia tálat amit vanília színűre festettem és a tál közepére kézzel megrajzoltam és festettem egy banánt és egy azon ülő majmot (mert banán mániás személyt húztam:)) Utóbbi volt a legnehezebb, mert minden réteget 3x kell megfesteni, hogy mikor kiégetik kemencében fasza legyen. A magyar csajok is ott voltak, meg pár amcsi. A csajok mondták korábban, hogy az amcsik rettentően komolyan veszik ezt az ajándékozást és hihetetlen dolgokat képesek csinálni a saját kezükkel és fogunk majd nagyokat nézni a nagy átadáson. Fúrnak, faragnak, csiszolnak vagy akár üveget fújnak. Amúgy éjjel fél 2-re lettem kész a tállal, már alig láttam a fáradtságtól és 7-re mentem dolgozni. A csajok meg fél 3-ig és 6-ra xD Na mentem is haza szépen hogy fú de jót fogok most aludni... Előzőleg Eszti és Gábor elmentek filmezni hozzánk és kiváncsi voltam bealudtak-e rajta. Nyitok be a szobába...erre wtf?? Nem hogy alszanak, de hogyan. Összetolva az ágyam Esztiével, ő szokásosan Milannal alszik, a 3. meg Gábor. Összes ablak nyitva, valami ventillátor is megy, ami eddig nem volt nekünk, fiúk kisgatyában, mindenki haldoklik a melegtől. Először lefagytam az ajtóban, de aztán meg kit érdekelt, mikor olyan hullafáradt voltam. Én kaptam az ágyamon a fal és Gábor közti helyet. Engedtem flakonba 1 liter jéghideg vizet és úgy szunyáltunk el, hogy a karunkhoz raktam.

Ma reggel a nyáron először vállaltam el az ablakos beszedős munkát a mosogatásnál. Eddig mindig paráztam tőle és többször is kő-papír-ollóval kellett eldönteni aktuálisan ki szívjon (amiben eddig nyertem :D) de most mivel Zsani lesérült mondtam hogy egye fene majd én. Az első 30-45 perc azzal telt, hogy "úristen wááá ezt hova a picsába rakjam" miközben özönlik a 2 polcra a disznó módjára összetúrt tálca. Aztán rájöttem mit hogyan hányszor és egyre jobban ment. Igaz a végére mintha lefutottam volna a maratónt a másfél óra alatt. Vigyorogtak is rám csomóan, hogy jé újonc az ablakban :D Ja még el sem kezdődött  kajaidő eltörtem egy müzlistálat, mily meglepő :D Ebédnél viszont már nem éreztem magam elég strapabírónak ehhez, megmaradtam a szortírozásnál, Lubo ablakozott, Anton és Dawid meg mosogattak. Az ebéd kicsit idegbetegre sikeredett részemről, mert A. és D. tetűlassú és fizikai fájdalom nézni. A. lassított felvételben pakol 7 db dobozfedőt a tálcára, miközben a szakácsok már tornyot építenek nekünk a mosatlanból és Zsanival csak röhögünk és magyarul kiabáljuk közben hogy "ezt nem hiszem el, úristen még mindig azt a tálcát pakolja" :D  D. pedig úgy mosogat, hogy szinte ráhasal a mosogatólapra, jobb kézzel meg spriccelgeti a vizet a koszra. Ketten együtt pedig tiszta főnyeremények, ha adódik egy alkalom lelépnek kávézgatni az ebédlőbe. Ha a mai napon lehetett volna szemmel ütni.... :D:D:D Hiába, szépen válogatott banda vagyunk, profi naplopókkal :D Pl a másik lengyel csaj másfél óra alatt törölt le 5 asztalt tegnap reggel, Eszti meg majdnem felrobbant ettől xD Meg ugyanez a csaj inkább elmegy egy 5. sebtapaszt túrni magának az elsősegély dobozból és utána beülni az office-ba traccsolni :D Vagy Milan akivel nincs baj, mikor dolgozik, mert ha végre dolgozik akkor azt gyorsan teszi, de ő is szereti kerülni a mosogatást, inkább másnak segít, meg igaz kérik is, vagy pedig a cooler-ban kélt pofára tömi a hasát :D

Hála istennek felrobbanás nélkül kihúztam a műszakom végéig, Nikivel pedig megdumáltuk, hogy ma is meg holnap a day offunkon is csináljunk valamit. Hát ha elkajakoztunk egy kisebb öbölbe, a parton pedig kikötöttük a kajakot egy uszadékfához és beúsztunk. Mindenhol max a nyakamig ért a víz, ami hihetetlenül meleg volt ma. Az alján kellemeseb hideg, a tetején pedig meleg, a tó alja iszap, ami először takony állagúnak érződött, de tök jó. Egy idő után visszaúsztunk és a sekély vízben fekvő fatörzsre ültünk dumálni. Visszakajakoztunk, vacsiztam, most itt vagyok és írok, éjfélkor pedig indulunk a Petoskey-ba a moziba. Nem tudom, hogy fogom kibírni alvás nélkül, de majd igyekszem.

Megpróbálom a 2 hetenkénti beszámolóimat leszorítani ideális 2-3 naponkéntira....majd kiderül kivitelezhető-e :) Puszi!

A bejegyzés első fele korábban megírt, de még nem publikált kiadás :D

Ahh ez a hét...isteni volt. Csupa jóság volt.

A bizonyos erdős buli brutál volt hajnali 5-ig...öhm ja...........ennyi :D

Kedden életemben először lovagoltam. Elcseréltem a délutáni műszakomat Dawiddel, hogy este 6-ra elmehessek. Szerencsére csak 3-an voltunk, Esztivel és Zsanival. Mindhárman kaptunk lovat, én Montana-t, aki elég fáradt és nyűgös volt így a nap végére, de hálistennek nem dobott le magáról, csak a nyakát nyújtogatta folyton én meg húzhattam vissza a kantárral. Kicsit nehéz volt egyszerre az instrukciókra figyelni, meg arra, hogy ne essek le. Woah-ra és visszahúzásra megáll, walk-ra és lábérintésre elindul, throd-ra kocog, jó esetben :D a csaj azt mondta ne féltsük a lovat, hogy nem fáj neki a sörénybe kapaszkodás, az erős vádlirúgással való elindítás vagy a kantár rántás. Én nagyon jól éreztem magam, jókat nevettünk, főleg, hogy mennyit szerencsétlenkedtem...Montana nem mindig arra ment, amerre akartam, a szlalomnál is egyenesen ment kanyar helyett :D Na majd legközelebb.

Szerda este Bowling Night volt, ami szintén minden héten program. A konyhai zárás és fürdés után mentünk is a village-be és fuvart is mindenki szerzett, mert ideadták a camp autót. Én Noémivel, Rékával és Candice-szel mentem Candice autójával. Este 11 fele indultunk, a camp autó ment elől, mi utánuk, rádió csumára fel és pikk pakk ott is voltunk Boyne Cityben a bowling klub előtt. Itt gyorsan kitaláltam 2 perc alatt, hogy amerikai méretezés szerint vajon mekkora cipőt kérjek, a többiekhez viszonyítottam és kértem egy 9-est és passzolt :D Mák. 3 dolcsit fizettem. A cipőért 1-et, és 2 dolcsit 2 menetért. Otthon meg min. 2000 forint...pofám leszakadt xD A hangulat nagyon jó volt, mindenki jól szórakozott, végül 2-re értünk vissza a táborba és 4-en nyomorogtunk 2 ágyon a mi szobánkban reggel fél 7-ig, de ez egy másik sztori :D

Tegnap Gábornak és Esztinek is split shiftje volt és megbeszéltük, hogy déltől 5-ig elmehetünk windsurfözni. Dél után kifeküdtünk a beach-re és ott is ebédeltünk, aztán átsétáltunk a Boating House-hoz. Vettünk fel mentőmellényt, Gábor összeszerelt 2 surföt és már kezdődött is a móka…csak a lényeg maradt ki, a szél :D szél híján csak az egyensúlyt gyakoroltuk meg a vízbe esést, de jól éreztem magam :) Mikor 1 óra múlva végeztünk és felfelé indultunk a dombon az ebédlő felé találkoztunk Nikivel, aki éppen minket keresett. Gáborék leléptek én meg visszamentem vele kajakozni. Utána még volt majdnem 2 óránk. Niki hazajött velem a Cribbe, Eszti és Gábor ott chilleltek a szobában. Olyan érzés mintha Gábor félig beköltözött volna hozzánk, az ágyamon is otthonosan fekszik :D Szegény be is szunyált az ágyamon, én az ágyam alsó részén, Niki meg Esztivel Eszti ágyán. Utána 5-re mentünk együtt dolgozni.

A fentieket 5 napja írtam meg csak nem kaptátok meg bejegyzés formájában a blogban. Most viszont folytatom.

Azóta volt még egy pénteki erdős buli. Jó volt, elment, most nem volt akkora durranás. Előtte csatlakoztam a magyar csajokhoz a village-ben, már volt ott pár amcsi is a konyháról. Ők készültek beöltözni az estére, mert az est előre megadott feladata az volt, hogy különböző disney rajzfilmek szereplőinek kellett beöltözni mindenkinek, és ránk konyhásokra a táncoló talpakat osztották, tehát pingvinnek kellett öltöznünk :D Először mondtam, hogy nem fogok, mivel fekete ruhám sincsen, de addig csesztettek amíg Noémi adott egy fekete felsőt, Candice meg egy fekete tapadós leggingset és nem volt választásom. Még fehér felragasztható hasat is kaptam, meg papír csőrt és pingvinfarkincát. Most el lehet képzelni hogy néztem ki. Azt mondták jól áll a leggings. Bahh… csodásan :D Zsaninak másnap meséltem, hogy életemben először cicanaci volt rajtam és hát nem előnyös, azt mondja dehogyis jó lábaim vannak. Hát jó -.- xD Tehát mindenki be volt öltözve és fél 2-re át kellett menni a Y-ba, ami a 4-es staff faház, csak nem lakóegység, hanem buliegység :) 2-ig gyülekező volt, megcsodálhattuk mások kreatívságát és őrültségeit és ihattunk jungle juice-t (jó szar piros lötty volt). Aztán kis csoportokban a szokásos út következett az erdőben, szerencsére telihold volt. A buliról fél 4-kor indultunk vissza, de már időközben láttuk, hogy Dawid nagyon részeg, indulásnál pedig már csak az asztalra volt borulva. Hát és haza kéne vinni, főleg hogy reggel 6-tól dolgozik. Bal oldalról Scott jobb oldalról én cipeltük haza. Nem volt könnyű. Féltük, hogy lehány minket, de azt mondta jól van ne is említsük neki :D Az erdőből kiérve mondta Scott, hogy hazamehetek nyugodtan, mondtam most már hazáig cipelem ezt a hülyét. Én 4-re ágyban voltam, de ezek a szerencsétlenek, D és a szobatársa persze nem keltek fel az ébresztőre és másfél órát késtek a munkából úgy, hogy Jeff hívta fel a faházukat, hogy hol vannak. Ezt még meg is úszták annyi büntetéssel, hogy egész nap ott kell lenniük zárásig, ami 15 óra munkát jelentett volna. Persze annyira aludtak állva, támaszkodva meg minden helyzetben, hogy Jeff 1-kor hazaküldte őket aludni 4-ig. A gond az volt, hogy mikor reggel beértek dolgozni, az ott lévő Zsanival és Luboval kezdett el üvölteni, hogy miért nem kéreckedtek el a munkából és ébresztették fel őket. Idióta, de sztem még pia is simán volt benne. D azóta is durcázik…Na mindegy, folyik itt az élet :D

Vasárnap voltam a városban!!!!!!!!!!!!!!!! El sem hiszem. Eddig csak 1x voltam bent 20 percre a WalMartban vásárolni, most viszont rendesen várost nézni voltam. Saci mondta, hogy Ray-el mennek be 4 után, mert addig dolgozik. Én is 4-ig dolgozok…és Gábor is. Hát meg is dumáltuk, ha nekik jó és szabad, akkor velük megyünk és valahol kidobnak a városban. Így is lett este 8ig volt szabad időnk császkálni. Gáborral és Antonnal voltam. Minden csodaszép volt, csak mivel vasárnap este volt, minden kihalt, az emberek otthon…

Valamelyik nap mentem a teherautót felvenni a szemétszállításhoz, erre ott áll egy tűzpiros mustang sportkocsi mellette. Egy középkorú pasas pakolt teniszfelszerelést a csomagtartójába és már messziről köszönt, hogy hogy vagyok. Mondom I’m fine and you? Erre azt mondja akcentusom van, honnan jöttem. Bazzeg ennyiből lebuktam :D:D:D Kérdezte, hogy mit dolgozok, mondom mosogatós vagyok. Visszakérdeztem, erre hogy ő „tenisz pro” és hogy teniszt oktat itt. Mondtam, hogy tök jó és mentem szemetet szállítani.

Tegnapelőtt éjjel éjszakai úszást tartottunk a kitchen staffal. Sztem majdnem mindenki ott volt, elég sokan. 2x is felment az orromba a Walloon Lake összes vize, de nem baj, nagyon jót szórakoztunk meg röhögtünk. A fiúk persze előszeretettel ugrattak minket, meg néha be is lökdöstek. Egyszer egy amcsi csaj is ott termett azon a lebegő izén, amiről ugráltunk. Erre Milan kérdezi tőle, hogy tudsz úszni? Mondja a csaj, hogy persze. 1 másodperc sem telt el Milan belökte a vízbe, szegénynek esélye sem volt, mi viszont szakadtunk a röhögéstől. A csaj sem vette rossz néven szerintem :)

Tegnap elmentünk Harry Potter filmvetítésre az ed centerbe este 11-re, erre kiderült, hogy éjfélkor lesz -.- ja amúgy a 7. rész első felét adták, mert csütörtök éjjel visznek minket Petoskey-ba a moziba a 2. felének a vetítésére. Természetesen ingyen, ingyen piával és popcornnal :D Szóval tegnap ott voltunk, de majdnem 2-kor leléptünk, mert álmosak voltunk. Mentünk haza a Cribbe Esztivel, erre mikor a porch-ra értünk, hallottuk bentről hogy bömböl a zene. Egymásra néztünk és káromkodtunk egy szaftosat, hogy hát mégsem fogunk aludni és reggel 7-re megyünk mindketten dolgozni. Felsétáltunk hát a lépcsőn, bent buliztak a közös előtérben páran. Olyan meleg volt bent tőlük a levegő, hogy szó szerint bepárásodott a szemüvegünk :D:D:D Váltottunk pár szót az egyik csajjal, mondta hogy bocsi a hangos zenéért, mi meg semmi baj, majd csak elalszunk :D és tényleg… Már edzettek vagyunk, kb 2 naponta hepaj van.

Ma lesz Bowling Night, de úgy döntöttem mégsem megyek, mert meg kell csinálnom a CIG ajándékomat (christmas in july) szal húztunk neveket és mindenki megajándékoz valakit valami saját készítésű cuccal júl 25-én.

Na majdnem nem tudtam most sem befejezni, mert szarrá röhögtem magam Gáborral és Rékával miközben ezt írtam, de csak lett valami. Osszátok be lehet megint eltűnök 2 hétre :D

ui.: lépek feltöltés alatt...

ui2.: nem akarok haza menni!!!

Sometimes there's airplanes I can' t jump out
Sometimes there's bullshit that don't work now
We are god of stories but please tell me-e-e-e
What there is to complain about

When you're happy like a fool
Let it take you over
When everything is out
You gotta take it in

Péntek

Ott hagytam abba, hogy day off. Hát nem tudom ki szurkolt nekem, ahogy kértem, de bejutottam a városba tök véletlenül. De előtte lévő este még olyan őrültek háza volt a mosogatásnál, mint egyszer az első héten. Zsani állt a beszedő ablaknál és mivel nem ott szokott lenni nem bírta a rohamot, én segítettem neki mikor éppen „kevesebb” munkám volt. A tálcák hegyekben, a polcok dugig, persze a táborozók többsége továbbra is b*szik rá, milyen gusztustalanul adja vissza a tálcáját és akkor fél óra mire szétválasztod a tányért, poharat az evőeszköztől. Annyira bele kellett húzni, hogy először Zsani, majd 10 perccel később én is elejtettem egy tányért…és akkor ne káromkodjak a táborozó arcába :D Valahogy végül ezt is túléltük. És így jutottam el a day offhoz :)

Másnap nem apróztam el az alvást, dél után nem sokkal keltem fel, hogy most már kezdjek magammal valamit, el kéne menni ebédelni, mosodába meg talán valami értelmeset is csinálni a változatosság kedvéért. Szóval az ebédlőben leültem egyedül, erre a másik asztalnál a többiek intettek nekem, hogy oda üljek. Beszélgetünk, erre Dawid mondja, hogy megy a városba Jeffel, a főnökünkkel. Miiii?!#? Éééén is akarok. Mikor? Nemsokára. Hát be is dobtam a kaját és mentem vele a konyhára az irodájához. Jeff kérdezi mit szeretnék. Mondom mehetek veletek a városba? :D Válasz még nem volt, Dawiddal egyeztettek, kiderült, hogy beteg és orvoshoz viszi J. Végül mondta, hogy menjek Dawiddal az ed centerhez, majd ott felvesz kocsival. Azt hittem 2 perc lesz, ezért nem ugrottam haza pénzért vagy útlevélért, szeretem, ha irat és pénz van nálam. Később jött is Jeff, beültünk a kocsijába megvárni Dawidot, aki elment a nővérhez és felhívta a lengyel biztosítóját. Végül olyan sokáig vártunk, hogy mondta menjek be Dawidért :D Aztán kirakott a Cribnél, Dawidet meg a village-nél, hogy felvegyük a pénzünk. Én ültem elől, Dawid meg hátul a gyerekülés mellett :) Dawidot kiraktuk Petoskey-ban a Quick Care nevezetű, a magyar sztk-nak megfelelő helyen, ami viszont csak annyiban sztk, hogy orvosok vannak benne :D kivételesen kőépület, nagyon modern kis épület és sokat kell perkálni benne…erről majd később. Mi utána elmentünk a aWalmartba yeaahhh :D végre tudtam venni létfontosságú tusfürdőt (355ml $1.93), fogkrémet ($2.94), sampont (garnier 750ml $4.74) és papírzsepit plusz Saci megkért, hogy a torokfájására vigyek valami szopogatós gyógyszert. Kijöttem 13.50 dolcsiból.

Ezután visszamentünk az sztk-ba és még ott ültünk 1 órát. Jeff mondja milyen furcsa hely ez, mindenki csak bemegy, de senki nem jön ki :D Hát kb. Már tiszta ideg volt, fel alá járkált, hogy mit csinálhatnak vele ennyi ideig, én is kiolvastam már a people magazint (amiben hozzáteszem a szó szoros értelmében és nulla túlzással minden 2. oldal egy egész oldalas termékreklám). Végül összesen 2 óra elteltével kijött és már csak a számlát kellett rendeznie. Jeff váltott vele pár szót és elindultunk kifele, hogy ott várjunk. Erre mondja, hogy a diagnózis köhögés. Köhögés? Köhögés. Ez még csak az egyik fele. A másik fele, hogy ezért majdnem 200 dolcsit kell kipengetnie. Majdnem 1 órán át ült egyedül egy szobában, aztán csináltak neki mellkas röntgent és vért vettek tőle és lehúzták ezért majdnem 40ezer forinttal. Pofám leszakadt ott helyben. Soha de soha ne kelljen itt orvoshoz mennem, mert a gatyám is rámegy. Nevetséges. Jeff szégyellte magát és ki volt akadva, hogy szerencsétlen európait kisemmizte az amerikai rendszer. Utána elmentünk a gyógyszertárba, mert persze kapott receptet a köhögésére. A nő mondja, hogy 36 dolcsi lesz, mehet-e. Hát első gondolatom kb anyád, de Dawid kérte. Mondták, hogy 15 perc amíg elkészül, megvárhatjuk helyben. Mert az amcsi rendszer teljesen más ugye. A gyógyszer nem készen van a gyógyszertárban, mint otthon. Itt ha neked csak 10 szem kell valamiből, akkor ott helyben készítik el neked a cuccot névre szólóan és nem kell megvenned egy 30 szemes dobozt feleslegesen. Addig körbenéztünk, a hely akkora mint egy jó nagy bolt, csak a polcokon egészségügyi cuccok, vény nélküli gyógyszerek vannak, meg kaja és pia is. Azután haza indultunk, útközben jót dumáltunk, meg J feltekerte a zenét a kocsijában. Rock kedvelő. És egyébként egyre jobban tetszenek az amerikai kocsik. Na nem az, hogy mindegyik akkora mint egy ház vagy egy buldozer, hanem hogy automata sebváltós. Meglestem és csak 2 pedálja van. Nem kell váltással tökölni, csak nyomni neki. Szerintem a hülyének is menne.

Ez a délután el is ment ezzel a programmal más érdemleges már nem is történt….délután… mert este viszont buliba mentünk. Nem is tudtuk előtte mire vállalkoztunk, csak mikor már ott voltunk. Ez a buli nem egy faházas buli és nem is a közelben van, viszont gyalog kell menni, nagyon csöndben, kis csoportban, világítás nélkül és az erdőn át. Elindultunk mi, nem amcsik a helyszínre, de már az elején nem tudtuk merre kéne indulni, ezért megkérdeztük az amcsi csajokat, hogy mehetünk-e velük. Szóval ők lettek a vezetőink, de mielőtt kiléptünk az ajtón teljes kussolást kellett fogadnunk az egész útra.

Az út nagyon para volt, de csak azért, mert annyira hihetetlenül koromsötét volt, hogy a kezemet sem láttam, csak az eget a fák lombja felett. Mindenki fogta valakinek a kezét, nehogy lemaradjon. Edina szétszorította a kezem és alig kapott levegőt, annyira félt szegény. Mikor végigmentünk a táboron azt hittem ezzel letudtuk a nehézségeket, de az erdőben többször is zseblámpák világítottak, ami itt egyértelműen táborozót jelent, mert szigorúan csak ők használhatnak lámpát, szóval mindig mikor fényt láttunk el kellett bújnunk. Az út végül kb 20 perc lehetett, de olyan adrenalin löket volt az egész, hogy már azért megérte :) Mikor megérkeztünk a tisztásra mindenki megkönnyebbült és az a kb 2 óra amit ott töltöttünk nagyon vicces volt. A party jelmezes volt, a mottó pedig hogy bármit felvehettél, csak ruhát nem. Mi nem tartottunk magunkat ehhez, normálisan mentünk, de ezek az amcsik őrültek xD Olyan ruhaköltemények voltak, hogy szétröhögtük magunkat, meg persze legeltettük a szemünket a felsőtesteken, a tábortűz mellett pedig nem is fáztunk.

3 óra körül megláttuk, hogy vannak akik indulni készülnek vissza a táborba, hát rögtön rohantunk hozzájuk, mert ki tudja mikor lett volna a következő csapat, aki tudja a hazafele utat a sötétben. Jobb oldalamon megint Edina volt, a jobb oldalamon meg megkérdeztem az amcsi srácot, hogy foghatom-e a karját. Mondta, hogy persze :D Jó izmos karja volt… útközben beszélgettünk kicsit, a tábor szélén pedig megköszöntük neki a kíséretet és el is tűnt. Edina mondta, hogy 6-tól dolgozik és már nem akar addig lefeküdni, max bemegy a konyhára 5-re. Így az ed centerhez mentünk és kifeküdtünk a hatalmas porch-ra, néztük  a csillagokat, meg dumáltunk majdnem fél 5-ig.

Ez volt a pénteki nap. A szombatról és a vasárnapról is akartam írni valamit, de totál elfelejtettem, a mai információ adag törölte a memóriámat, kár hogy ilyen hamar betelik :D

Vasárnap

Ja mégis eszembe jutott. Tegnap, vasárnap vezettem autót itt a táborban. És nem is akármilyet. Nem kispályáztam, az első amcsi autó rögtön egy teherautó volt, nem számít, hogy még otthon se vezettem ilyet soha. Hiába…a kihívások éltetnek :D

A főnök kivezényelt „kedvenc” munkatársammal, Milannal a dokkolóra a szemetet elintézni. Hát szuper -.- Azt hittem csak könyékig kell túrni a konyhai hulladékban, de nem. A platóra kell cuccolni és elvinni a konténerekhez. Milan mondta, hogy vezethetek, én meg hogy most csak mutassa meg hogyan kell és talán legközelebb. Végül mégis én ültem a volán mögé és egy gyorstalpaló után már mentünk is. A tábor legszélére mentünk, először az első konténerhez kellett tolatnom, a platóról a kartonokat ledobálni, aztán a másiknál a szemetet, és egy 3. helyre is, a komposztot kellett leborítani. Aztán vissza a konyha dokkolójára tolatva, visszarakni az üres szemét tárolót és végül leparkolni :) A kocsit nagyon egyszerű vezetni, nagyon élveztem. Ki gondolta volna, hogy ez az idióta is tud nekem jó napot okozni, nem csak ideggörcsöt.

Este beszéltük a többiekkel, hogy Bay Harbor-ba kéne menni a július 4-ei tüzijátékra, de ehhez hamarabb kéne végezni a konyhán…mondjuk 9-re. Jó vicc. Még sosem sikerült, de próbáljuk meg. Hát 9.30-ra lettünk kész turbó tempóval. Utána haza, 10 perc alatt tusolás, fogmosás, átöltözés, 15 perc múlva már a village-ben voltam, hátha fogunk fuvart, valakit aki elvinne kocsival. Ott ültünk infó nélkül kb 10-en fuvarra várva. Jött egy amcsi csaj, hogy 2 helyük van. 5 perc múlva megint, hogy még 1 hely van. Mondom magyarul a többieknek, ez lenne az igazi, amcsikkal menni a nyelvgyakorlás miatt, erre egyszerre rám förmednek, hogy mire várok még, menjek, ne hagyjam ki. Végül felpattantam, a csaj pedig azt mondta persze hogy mehetek velük. 7-en egy 5 személyes autóban pont oda is értünk Bay Harborba a tüzijáték közben. A parkolóból néztük végig, aztán visszaindultunk, de hatalmas dugó volt, abban araszoltunk. A táborban még lógtam velük egy ideig, elmentem velük az ed centerbe a konyhára, mert éhesek voltak, aztán kettéváltunk.

Bay Harbort eddig még csak autóban suhanva láttam messziről, meg most éjjel, de iszonyat szép és puccos hely a Michigan tó partján. Olyan autókat láttam, hogy le voltam akadva, itt nem nagyon vannak megszorulva az emberek.

Hétfő

A mai napon pedig július 4-e van, délre mentem dolgozni és csak akkor esett le, hogy milyen nap van, mikor mindenhol amcsi zászló volt, meg özönlöttek a táborozók a délutáni parádéra, meg az ebédet sem bent tartották, hanem megint cook-out piknik volt hamburgerrel, hotdoggal meg cookies sütivel. Nekem meg Sacinak ott kellett hagyni a mosogatást, hogy az ebédlőben ott álljunk a bejáratnál, udvariasan nem beengedni az embereket az ebédlőbe. 1 órára belekóstoltunk a host-ok munkájába. Az emberek jöttek, kérdeztek, kellett volna fagyi, gyümölcs meg minden. Jött egy kissrác, hogy mennyi az idő. Mondom neki 12.15. Erre kérdezett valamit, de mondtam, hogy nem értem. Erre megszeppent és majdnem elment, de mondtam neki, hogy nem az angol az anyanyelvem, de próbálom megérteni, úgyhogy mondja el még egyszer. Szépen artikulálva aranyosan megkérdezte miért nincs nyitva a tábori ruhabolt, ha csak délig van zárva, mondom, biztos a kinti cook-out miatt. Tetszik, ahogy a gyerekek beszélik az angolt :) Közben a cook-out-on elhangzott a himnusz meg lőttek is az égre puskákkal, aztán mindenki zabált.

Délután mondtam Zsaninak de jó lenne, ha megint vezethetnék, erre szóltak, hogy lányok intézzétek a szemetet. Kérdeztem Jeffet, hogy el is vihetjük a teherautóval? Mondta, hogy igen, de magyarázni akart, mondtam tudom a helyet, Milannal voltam tegnap. Mondta, hogy akkor tök jó, menjünk :D Zsani teljesen bezsongott a vezetésre, úgyhogy átengedtem neki a volánt és megtanítottam neki amit Milan tanított tegnap. 40 percre ki is vonunk magunkat a konyhai forgalomból, vezethettünk és friss levegőn is voltunk. Mikor visszaértünk teljes extázisban, a wc-n dumáltuk milyen állat volt vezetni, erre pont a kisfőnöknő volt a wc-n és hallotta. Mondta, hogy nem is tudta, hogy van jogsink meg tudunk vezetni. Beszélgettünk, hogy a fiúk mindig a legnagyobb munkában hagynak ott minket mosogatásnál és elmennek szemetet intézni ráérősen, de most mindketten rákaptunk erre a dologra és mi akarjuk csinálni a fiúk helyett, ha már eddig is kicsesztek velünk. Mondta, hogy tök jó, meg persze csinálhatjuk, majd minket küld ki a fiúk helyett, azok meg dolgozzanak csak, meg majd Scott-nak a konyhafőnöknek is mondja, hogy a csajok is meg tudják csinálni :D

A dolog pedig így is történt a vacsoránál, mikor is kiabáltak, hogy csajok irány a teherautó. Ott is hagytunk mindent, elintéztük a dolgot, és mire visszaértünk már mindenki a dokkolón ült, tehát végeztek a takarítással :D:D A komposztálónál láttunk egy hatalmas őzet pár méterről, meg szarrá szerencsétlenkedtük és röhögtünk magunkat, a vezetést pedig testvériesen megosztottuk, úgyhogy móka és kacagás volt végre :D A városba menésről helyhiány híre miatt lemondtuk, helyette úgy váltunk el, hogy elmegyünk éjszakai fürdésre. Elmentem a Nestbe Zsanihoz, beültem a szobájába várni, erre jön lengyel Marta és tőle tudtam meg, hogy végül mégis bementek a városba. Együtt kiültünk a tavon a stégre tüzijátéko(ka)t nézni meg dumáltunk, most pedig éjfél van és alszok, mert split-em lesz holnap 7-től, ezt a bejegyzést pedig holnap, kedden feltöltöm. xoxo

Oh my god, milyen régen nem írtam már semmit uff… másfél hét…hát őőő izé az úgy volt :D

Hirtelen azt sem tudom miről írjak, nem sok dolog történt, kb csak alszom és dolgozom, a múltkori day offomon is esett az eső. Holnap lesz megint day offom, de most van némi esély arra, hogy süssön a nap, mert már 2 teljes napja nincs beborulva és nem esik!!! :D igen ez itt nagy szó, mert mondták, hogy lesz eső, de nem gondoltam volna, hogy ennyire őszies. Akartam írni, hogy eddig még nem volt egy nap se olyan igazi otthoni kánikula, eddig csak 1x volt rajtam rövidgatya xD de ma szinte perzsel a nap. Hurrá! Holnap is lécci lécci…ja és lehet, hogy végre bejutok a városba, mondjuk nem kéne elkiabálni. Marta tegnap mondta, hogy utálja a lengyel fiúkat, bementek a városba, irigyli őket. Mondtam neki én még egyszer sem jutottam be, erre mondta ha legközelebb mennek be szól nekem. Tök jól esett, hogy végre valaki. Úgyis rádöbbentem fürdés közben, hogy hoppá kifogyóban vagyok tusfürdőből, fogkrémből, mindenből. Szóval szurkoljatok, hogy minimum a városba bejussak már. 21 napja vagyok itt…hihetetlen. Olyan gyorsan telik az idő, mindjárt azt veszitek észre, hogy megint otthon rontom a levegőt, vigyázzatok :D

A napjaim mint mondtam alvással és munkával telnek. Déltől vagyok beosztva minden nap, 2 napon pedig split shiften vagyok, ott korán kell kelni, 7-től délig és du. 5-től zárásig(10óra). Szóval ha délre megyek, akkor 11ig alszok, dolgozok 10 órát, aztán fürdés és ha esetlegesen talán marad annyi energiám, akkor a többiekkel lógok a porch-on a village-ben. Bulizni ugye nem járok el velük a városba, mert még kicsi vagyok, de ami késik az ugye nem múlik, muhahaha :D legalább addig is lustálkodhatok xD

Tegnapelőtt is split shiftem volt és így a 2 műszakrész között, délután elmentünk sétálni Nikivel és Edinával. Niki visszatérős és megmutatta nekünk a tábor többi részét is, ahol először jártunk, még így 3 hét után :D jók vagyunk. Voltunk az Arts and Crafts-nál (kézműves hely) ami eszméletlen jó, bármit lehet csinálni, üvegégetés, kerámia, minden van és hatalmas a hely. Voltunk a Nature Center-ben, ahol a földszinten kőcsiszoló műhely van, bármilyen követ viszel olyanra csiszolod saját kezűleg, amilyenre akarod. Az emeleten van pár állat: 2 nyuszi, kígyó, teknős lepke ami még báb formában látható, fehér süni, akit Van Goghnak hívnak mert hiányzik az egyik füle. Van még lövészpálya, íjászat, kötélpálya blabla. Tök jó.

A héten volt még szülinapi buli Noéminek, mosogatás, mosogatás, alvás és asszem ennyi. Ja és minden nap látok egy mókust. A kis szemtelenek mindig a kukát túrják, meg belógnak a nyitva felejtett ajtókon a faházakba és megzabálják a banánt :D

Mire lehettek még kiváncsiak… tegnap rám került a sor oltásban, a kisfőnöknő, akit nem nevezünk nevén és nem is az én főnököm, és még eddig nem volt hozzám rossz szava bejött a konyhába, hogy valaki húzzon ki a füves placcra az ebédlő elé, ahol cook-out piknik van éppen és tele van a kuka, hogy cserélje ki a zsákot. Nem éreztem jól magam nem így nem akartam egyedül menni, Zsanit hívtam és rá vártam. Közben jött, hogy mi az, hogy még nem mentem ki, mondom Zsanit várom 1 perc. Mondja, hogy ehhez 1 ember is elég, menjek. Közben fekete zsákot, ami kellett volna nem találtam sehol, csak fehéret, azzal indultam ki. Kint vagyok, erre jön a főnök a fekete zsákkal a kezében és odarakja nekem kb olyan stílussal, hogy …nesze itt van a fekete, hogy nem találtad te gyökér… A szemét szó szerint toronyban állt már, közben jöttek a csajok segíteni, mert szerintem kb egy pasi tudta volna csak kikapni egy kézzel azt a súlyú zsákot, de mindegy. Szemét tömörítés közben babba tenyereltem hurrá, utána kivonszoltam egyedül a zsákot az ebédlőn és konyhán át a dokkolóra. Miután minden táborozó megkajált, kimehettünk enni a maradékból. Leültünk mi konyhások a szélső asztalhoz. A 15 perces kajaidőből 2x keltett fel mindenkit a nő, hogy ezt meg azt csinálja. Hát mindenkinek a bögyében van, mindig mindenkit csak pattogtat, nincs egy emberi szava senkihez. 2 különböző esetben oltotta le 2 magyar lány társamat, hogy szar az angoljuk, meg se szólaljanak. Hát elég gáz. És mindig ő dirigál zárásig, szal este 10-kor jutunk ki a konyhából. Ma is így lesz, tessék előre sajnálni, 1 óra múlva megyek vissza a vacsi mosogatásra zárásig, holnap pedig day off.

Na el se hiszem, hogy csak összeszedtem nektek valami olvasnivalót, azért akinek jelentek valamit az is írhatna privátban, hogy mi van vele otthon. Facebookot mindig olvasok. Várom a leveleket! Pápá :)

Még csak a 2. nap, hogy itt vannak a táborozók és a látszám 110-ről kb 500-ra duzzadt, de már teljesen offon vagyok. Tegnap déltől voltam és este 9-kor zártunk. 3 óra a mosogatás egy-egy étkezés után turbó tempóban. Oké. Tegnap azt hittem ennél rosszabb nem lehet, holnap jobb lesz, mert belejövünk, megvolt a "beavatás". De a mai...hát az mindent überelt. Ma is szintén délre mentem és még este 10-kor is turbóban mosogattunk egészen 5-től kezdve... Én nem tudom felfogni, honnan volt ennyi mosatlan. Minden tök jól indult, tudtam, mind a 4-en tudtuk mire kell figyelni, tartottuk is a tempót, nem torlódott semmi. Idővel viszont olyan sebességgel záporoztak a tányérok, tálcák, evőeszközök, müzlistálak, meg közben a másik polcra a konyhai edények, hogy képtelenség volt tartani a frontot. Mindenki dolgozott, mint egy gép, fürgén meg minden. Lubos és Dawid mosogattak, Saci volt a beszedő ablaknál én pedig a mosogatógép végén szedtem a tiszta cuccokat és rohangáltam velük a helyeikre. Minimum 1 ember jó lett volna igazán, de szerintem minden este így lesz, minden este pontosan ilyen nagyokat fogunk szívni. Én még életemben nem láttam ennyi mosatlant, embertelen volt. Saci egy idő után szólt, hogy segítsek be neki, mert szarban van...erre mondom jó, megfordultam és kiestek a szemeim. Az összes polc tele volt előtte, tornyokban álltak a tálcák, ahogy visszahozták őket, de még mindig jöttek az emberek folyamatosan. Egy ideig tudtam neki segíteni, de vissza kellett mennem, mert nekem is a nyakamra torlódott a sok tálca, a forró edényekkel. 5 órán keresztül pattogtunk, cikáztunk, pörögtünk kegyetlenül...3 óra alatt mosogattuk el csak az ebédlőből érkező tányérokat stb. Utána még 2 óra volt csak a konyhai edények, amiket a főzéshez használtak. Akárhányszor hátranéztem a polcra, nem hogy kevesebb lett volna rajta a cucc, még több volt. Már nem volt elég a sima fémpolc, mellétoltak még 2 guruló szervírozó kocsit meg a kukára is pakoltak meg a földre. Olyan volt, mint egy rémálom, csak abból fel lehet ébredni, ez viszont sajnos a valóság volt :D Kb sírni tudtam volna, hogy nem haladunk, pedig minden erőnkkel azon dolgozunk, ráadásul úgy be volt már állva a nyakam, a vállam, a talpam...wáááá....egy szóval: bolondok háza volt. Nem kívánom senkinek.

 ui.: sose mossatok csiliszószos keverőtálat magasnyomású forró vízzel, mert a gőzétől meg lehet fulladni (tapasztalat) :D

Más:

Tegnapelőtt, az utolsó laza napunkon, közös programot csináltak az egész staffnak. Jött 2 sárga igazi amcsi iskolabusz este fél 6-ra és 1 órás buszozással egy aquaparkba vittek, de nem tudom merre. Már rákészültem lélekben a bikinire, erre mire odaértünk, olyan hideg szél volt, hogy mondtam, hogy kösz ezt mégse kéne. A csajok fürödtek, bár a többségünk kint maradt ruhában. Később kaptunk vacsorát helyben, aztán este 9 körül indultunk vissza. Szerintem simán meg lehetett volna oldani, hogy kora délután menjünk és akkor talán nem lett volna olyan hideg a fürdéshez, de mindegy, hülyén találták ki. Legalább az utat nagyon élveztem, mert mióta megérkeztünk, vagyis jó 1 hete nem is voltam a táboron kívül. Jó volt a változatosság, végig sasoltam az úton, a táj gyönyörű mindenfele, az út végig hullámvasút itt a közelben. Olyan nagy dombok vannak, ahogy megyünk le a lejtőn látni ahogy szembe, milyen meredeken megy majd felfelé az út :P Volt, ahol a Michigan tó partján mentünk, a városok izgalmasak, olyan tipikus amerikai. Faházak, zászlók, mindenhol gyönyörű, nyírt fű, mindenhol!!! nem csak a házak előtt.

Egyéb rövid gondolatok, amiket eddig mindig elfelejtettem vagy valamiért kimaradt:

- az amerikai kávé szar és hiányzik az otthoni. Anyu lécci főzz nekem egy kávét és kávézzunk együtt!!!

Itt literszámra lötykölik a kávét és az íze is szar, amit csak cukorral és sok tejjel lehet elpancsolni...bár kezdem megszokni.

- tegnap vagy azelőtt (ki tudja már a napokat) Esztivel, a szobatársammal a házunk gangján a kuka peremén ült egy móóóókus :D tök közel sétáltunk hozzá, hogy jaaaj de cuki és engedje már megfogni magát, de aztán futott egy félkört a kukán és elsprintelt :)

- itt akkora tortákat sütnek, ami egy otthoni sütő 2-3szorosa és tegnap csináltak egy tortát nagy M betűvel, mint a tábor neve. Alig fogyott belőle és visszakerült a konyhára, a staff meg körbeállta villákkal és zabálta. Erre jön Milan a szlovák srác, hogy ebből is pakol magának otthonra; körbevágott egy hatalmas kockát műanyag kanállal de eltört a süti, erre kézzel esett neki, mint egy idióta :D Erre a másik, szlovák lány: "Én nem ismerem őt és nem egy országból jöttünk" :D:D

Ja és tegnap Ekler vanília torta volt, amiért ölni tudnánk. Mondom Zsaninak elrakták, hogy már nincs a pulton, azt mondja: ja nem már kihajították a kukába....hát erre nincsenek szavak  -.-'

- Végül egy gondolat, ami itt fogalmazódott meg bennem: Sose gondold, hogy az adott pillanat a legrosszabb. Mindig lesz rosszabb helyzet :) Persze szigorúan nálunk a konyhán! Amúgy légy pozitív :)

Talán 4 napja nem jelentkeztem. Ennek részben az időhiány az oka, hiszen 9 órában dolgozunk és mindig hívnak valahova, részben pedig a lustaságom, hogy összeszedjem a gondolataimat valami értelmes egésszé :D na jöhetnek a reklamációk xD
Pár napja volt egy ’campfire’, vagyis tábortűz a Nest melletti strandon. Körbeállt az összes staff, aki eljött és pár bemelegítő mókás éneklős feladatot csináltunk. Pl olyan is volt, mint nálunk az Ábrahámozás, csak más szöveggel, minden körben ugye több testrészt kellett mozgatni, végül úgy néztünk ki, mint valami gyp-s idióták, akik kinyújtott nyelvvel éneklik a dalt. Volt Singing int he Rain. A szöveg:

„Singing in the rain,

I’m singing in the rain

Beautiful feelings

Oh csücsücsücsü wah csücsücsücsü wah” :D Ebben a sorban suttogva kellett csücsüzni miközben az ujjainkkal a levegőbe csipegettünk, a wah-t pedig hangosan mondani és kinyitni a kezeinket. Na mindegy :D

Ezután meggyújtottak egy nagyon kicsi tábortüzet, hát nagyobbra számítottunk. A fő attrakció, a Smores elkészítése volt. Az amcsik nem szalonnát sütnek, hanem pillecukrot és mikor már megolvadt meg megpörkölődött, akkor 2 keksz közé rakják. Hát volt aki elnevezte polymernek, mert annyira rossz íze volt. Nekem se ízlett különösebben, főleg, hogy nyakig ragadtam tőle és nyúlik mint állat.

Valamelyik este nem volt vacsora az ebédlőben és mondták, hogy ilyenkor az erdőben lesz afféle piknik hamburgerrel vagy mi. Mentünk is az erdőbe, kb 15 perc séta. Persze mehettünk volna lóháton is, csak nem kérdeztek meg minket, hogy fel akarunk-e iratkozni, mert nem jöttek be a konyhába is, mikor mi dolgoztunk, pedig annyira kipróbáltam volna…A tisztáson kiraktak pár asztalt piros kockás terítővel, extra nagy grillsütővel. Idővel megjött a kaja, volt alufóliában sült amerikai mutáns nagyságú krumpli, saláták, öntetek, hamburger zsömle, blabla, szal minden ami kell. JA és a végén amerikai pite. Tudjátok kis alufólia tányéron, szépen megsült lapos kis pite. Belekanalaztunk és a felszín alatt ilyen meggyes, meggyszószos töltelék volt, majdnem folyt. Isteni finom volt. Nem mindegyik pite élte túl a vacsorát, olyan értelemben, hogy olyan jó volt a hangulat, hogy páran kergetőzni kezdtek a fák körül és persze tál pitével a kezükben :D Az egyik csaj zseniálisan hátba dobta a srácot egy komplett pitével, ami végül a földön landolt. A megmaradt főtt krumplival pedig versenyt tartottak; aki akart fogott egyet, és meg volt adva hogy az erdő melyik fája között, melyik ágat kell eltalálni és elhajigálták a krumplikat. Amerikában már csak így megy, itt nem számít, mit dobsz ki.

Mosogatásnál pl. nagyon sok kajamaradékot kell lehúznunk a konyhamalacba, ami aznap készült és semmi baja. Itt nincs olyan, hogy másnapos kaja, meg újramelegített kaja, ami nem fogy el az ebédlőben azt kidobják egy az egybe. Rossz nézni, komolyan. Annyi ember éhezik és él létminimum alatt otthon is, itt meg végignézzük ezt. Talán a pékcuccokat rakják vissza a hűtőbe, meg néhány zöldséget a salátásbárból. Pl ha felbontanak egy doboz tejfölt, vagy bármit, nem úgy kaparják ki, mint mi otthon. Ahogy láttam, csak amit gond nélkül elér a kanállal, a többi meg mosogatóba. Ugyanez, mikor az ebédlőből behozzák a kajákat, fél doboz szószok, a doboz alján maradt saláta, sült krumpli, akármi. Na mindegy, ez egy hatalmas fogyasztó társadalom, csak mi ütközünk meg ezen.

Tegnap előtt a szobatársam bejutott a városba. Megörültem, mikor mondta, hogy nemsokára indulnak kocsival, de sajnos már nem volt hely. Megbeszéltük, hogy veszünk hajszárítót közösen ittenre, de elég a legolcsóbb gagyi erre a 3 hónapra. Vett is 9,47 dolcsiért, szal nem egész 2000 Ft-ért, vett még egy fényképezőt és hajvasalót is egész jó áron. Mi a városba menés helyett megnéztünk munka után este az amcsik strandröplabda meccsét és legeltettük a szemünket, mi csajok :D

Jó páran kérdeztetek már a munkámról, hogy mit kell csinálnom és nehéz-e.

A konyhai személyzetbe 30 ember tartozik a szakácsokkal, salátásokkal, hostokkal és velünk, a mosogatósokkal együtt. Szóval mosogatok. Egy műszakban egyszerre 4-ünket osztanak be. A munka pedig a következő. 1 ember áll a beszedő ablaknál, ahova az összes ebédlőben kajáló ember visszahozza a tálcát, tányért, poharat, evőeszközöket. A fal kívül ki van tapétázva papírokkal, hogy mielőtt visszaadnák ezeket, kaparják a szemetesbe a maradékot, de ami ott marad azt a beszedő vödörbe kaparja. Az evőeszközöket külön 3 kis ládába dobja, amiben víz és előmosószer vagy mi van. A poharat a mosogató feletti rekeszbe rakja egyenként és ha megtelt áttolja a másik oldalra, hogy mehet a mosogatógépbe. A tányérokat pedig odarakja a kezünk alá, ahol elég gyakran szoktam lenni. Itt már nagynyomású forró vizes cucc van, mint általában a konyhákon. Balra mellettem van még egy ilyen magasnyomású csap, ami már közvetlen a mosogatógép előtt van. Előttünk van egy meder, amiben az összes kaja lefolyik balra a konyhamalacba, ami mindent bedarál. Mosogatószerrel csak akkor esünk neki valaminek, ha a nyomás se viszi le és sikálni kell. Amúgy meg öblítünk, tálcára rakjuk a dolgokat és betoljuk a gépbe. Jobb oldalon be, bal oldalon ki. Itt van a 4. ember, aki lepakol és visszaviszi a száraz konyhai felszerelést. Ami lassan szárad, azt a polcra teszi.

A mosogató végül is szögletes U alakú és minden fémből van. Van egy elszívó a gép felett a forró gőz elszívására, de nagy melegben akkor sem lesz tökéletes a hőfok. A gépet a nap végén le kell ereszteni, a fémszűröket kivenni, leöblíteni és felengedni tiszta vízzel. A nap végén az összes fém munkaterületet le kell fertőtlenítőzni, majd ilyen ablaklehúzóval lehúzni a vizet a mederbe és minden ragyog. A gumiszőnyegeket, amiken állunk, nap végén ki kell vinni a szabadba; ezt jobb esetben a fiúk csinálják, mert nagyon nehezek. A végén pedig fel kell mosni és mehetünk haza.

A munka most még nem nehéz. Jelenleg 110 ember van a táborban, a staff. Egy étkezés után most másfél óra mire mindent elmosunk, a tányéroktól kezdve a nagy konyhai felszereléseken át mindent. Holnap jön a camper-ek első turnusa, így holnaptól kb 500-ra nő a létszám és nem szeretném felszorozni a mosogatási időt.  Eddig fél 8-kor már konyhát tudtunk zárni esténként, úgy hogy 6-kor van a vacsora. Mostantól lesz meg az ígért 9-fél 10-es zárási idő.

Eddig ha végeztünk egy ebéd után, a 2 étkezés között szinte nem is volt munkánk, kb szétuntuk magunkat és kamu elfoglaltságot kerestünk blabla. Hát majd holnaptól nem unatkozunk :D

Megkaptuk a jövő heti beosztásunkat…

Vasárnaptól szerdáig déltől zárásig, csütörtökön reggel 7-délig és du.5-zárásig leszek, pénteken lesz a day off-om, szombaton pedig de.11-zárásig. Nyami :)

Most ennyi, majd jelentkezem, Puszi! :)

A Crib: a ház ahol lakom

További képekért kattints a TOVÁBB gombra!

 További képekért kattints a TOVÁBB gombra!

Itt ülök a centerben, hogy blogoljak, erre benézett az ajtón egy mosómedve bakker:D:D:D wáááááááá...ezt meg kellett osztanom :D