Sziasztok!

Egy ideje nem jelentkeztem, úgyhogy most megpróbálom leirni milyen volt az elmúlt 1 hét.

A staff week-nek, a gyakorlási időnek és a lazulásnak vége, megkezdődött az első hét, amikor már táborozók is vannak. A staff week nagyon jól telt, az újakat betanitottuk a konyhán, közben meg jól éreztük magunkat. Kosaraztunk, bandáztunk a verandán a staff faluban, volt steakride erdős buli és elvittek minket a tavalyi aquaparkba is. Persze egész staff week-en alkoholtilalom volt és ezen kattogott mindenki, bár anélkül is kiváló volt a hangulat. Ahogy a kemperek megjöttek és ezzel vége lett a staff week-nek mindenki bontotta a 30-as karton söröket :D

A steakride még a staff week-en volt múlt hét csütörtökön és az alkoholmentességet szigorúan betartották az amerikaiak is. Mikor munka után elballagtam a faluba Niki mondta, hogy ma este lesz a steakride. Mondom nagyon jó, hullafáradt vagyok meló után, a lábamat se érzem. Dehát mégis el kéne menni, ez az első erdős buli és jó volna barátkozni az Program staffosokkal is. Főleg, hogy most nem tűntek olyan elszigeteltnek, mint tavaly; meglepődtem pl. mikor reggelinél nem külön asztalhoz ültek le, hanem körbeültek minket és abban a 10 percben kicsit dumáltunk, amig vissza nem kellett mennem dolgozni, tök jó volt. Szóval akkor mi is próbálkozzunk. Elmentem toborozni az újakat a röplabda pályánál, hogy aki akar jönni, az 20 perc múlva legyen a faluban. 2 magyar csaj végül velem jött, már csak amerikai csapatot kellett találni, akikkel ki tudunk menni a bulira. Bementünk a faluban a Y-ba, ahol Yell csapata készülődött és azt mondta csatlakozhatunk hozzájuk. Aztán mindegyik amerikai csapat összegyűlt a Y-ban, ahol afféle hagyományos beavatást tartottak az újaknak. Mi csak az ablakból lestük, meg hallgattuk a dolgokat. Mindenkinek halál kussban kellett lennie és mindenkivel saját szöveget mondattak el, csupa hülyeséget természetesen. Aztán mikor végeztek Buckley mondta Yell-nek, hogy majd ő kivisz minket és bevett a csapatába. Először Buckley-ék házába mentünk, a kis szobában nyomorogtunk kb 15-en. Mindenki kapott egy-egy red bullt sör helyett, alkoholtilalom lévén. Körjátékokat játszottunk, amik ivós játékok lettek volna sörrel. Simán számolni kellett körbe, de bonyolitásokkal: pl. 6-os helyett meg kellett csikizni a jobbra ülőt, a 7-es és a 14-es fel volt cserélve, 21-esnél alapból mindenkinek innia kellett, meg annak aki elhibázta a számolást. Aztán azt mondták nekünk (3 szem magyarnak), hogy mi találjunk ki egy új szabályt, én meg rávágtam, hogy akkor egy magyar szót kelljen mondani. De mi legyen az? Többiek mondják legyen a b*szd meg :D Az amerikaiak kapásból ismételgették, játék közben is emlékeztek rá :) Ja és az újak közül a fiúknak bugyit kellett hozniuk, a lányoknak boxert és el kellett mesélniük honnan szerezték :D Tikpikus amcsi beavatósdi... Aztán még kellett mindenkinek valami igazat mondania magáról, de hála az égnek nem jutott ránk a sor, mert indulni kellett az erdőbe.
Az út a szokásos vaksötét út volt az erdőn át a tisztásra, láncban sétálva, 2-3 állomással megspékelve, ahol feladatokat kellett teljesiteni, amiket nem részetezek :) Az egyik állomás után egy másik amerikai srác kezét fogtam a láncban és először azt hittem azért szoritotta meg párszor a kezem, hogy ne sutyorogjak hátra Dalmának, de utána még 10 percen keresztül folytatta az idegrángást. Egy idő után már fájt a szoritása és mindig némán felszisszentem, mert nem lehetett megszólalni az úton. Végül megérkeztünk a tisztásra, volt minden üditóből több kartonnal meg nasik kirakva. 1 órát voltunk ott, aztán fél 2 után hazaértünk, aztán 7-re mentünk dolgozni.

A munka a gyakorlós héten nagyon unlmas volt, csak a 150 fő staffra kellett mosogatni és be kellett tanitanunk az újakat. Rögtön az első npon Jeff körbevezetett minket a konyhán és mivel én vagyok az egyetlen visszatérős mosogatós, elsorolta, hogy miket kéne megmutatnom, megtanitanom az új csapatnak. Aztán ott is hagyott én meg ott álltam 4 emberrel, akiknek annyi fogalmuk volt az egészről, mint tavaly ugyanekkor nekem és már 9 hónap telt el a tavalyi munka óta. Volt kb 10 percem, hogy felidézzem mi, hogyan működik aztán nagyjából felvázoltam nekik a dolgot, ők meg csupa fülek voltak. Kb olyan volt, mint egy idegenvezetés, minden figyelem rajtam...hát ez ugye nem az én asztalom :D mondtam nekik, hogy kérdezzenek bátran, mert tuti, hogy nem mondtam el mindent, vagy nem világos valami. Később jött Jeff és mondtam neki, hogy legyen szives egészitsen ki és ő is vegye át a dolgokat. Utána a staff week alatt nagyon sokat tanultak a konyhán és szerintem nagyon ügyes kis mosogatós csapat jött össze, birom őket. Azért jó érzés, hogy én vezettem be őket a mosogatás és a konyhaműködés rejtelmeibe :)

A héten már keményen megy a munka, múlt hét szombaton megérkezett az 1. heti turnus, már 500 emberre megy a munka. A legnagyobb szivás zárásnál eddig az este 10 órai zárásidő volt, szóval a tavalyi 11-ig tartó mosogatást szerencsére nem übereltük. A konyhán embertelen meleg van, a gatyámat is leizzadom, megy a száritógép ventilátor gyanánt, de alig segit valamit, a kemperek meg nem kimélnek. Ma is 2x voltam az ablakban beszedő, de másodjára már ott tartottam, hogy legszivesebben orditanék egyet és a földhöz vágnám az összes tányért meg egőeszközt, ami a kezemben van. Másfél órán keresztül egszer sem birtak elfogyni az emberek és egyik se birt 3 másodpercnél többet várni arra, hogy helyet csináljak neki a polcon, és nem sok ember volt segitőkész. Szerintem az ablakot most jegelem pár napra, főleg, hogy a vállam is nagyon fáj tőle és egyszer nagyon pofán csaptam magam egy bögre tejeskávéval. Oda kellett hivnom Mateus-t, mert nem láttam ki a szemüvegemen xD


Ha már a tejeskávé és fröcsögő társainál tartunk... Valamelyik nap mikor kitoltam az összes gumiszőnyeget a dokkra, hogy leslagoljam az ételmaradékokat stb.-t róla, a slag locsolófejet elfelejtettem elforditani, igy nem a szőnyeget locsoltam le, hanem frankón telibe fejbe locsoltam magam. Hála az égnek egyedül voltam, egyébként hogy körberögöhögtek volna... :D
Más: valamelyik nap Paulina-t vittem magammal szemétszállitásra, vagyis trashround-ra, hogy lássa mit hogyan kell csinálni, mert nem olyan egyszerű az. Odafele én vezettem a truck-ot és a komposzt ledobó volt az utolsó állomás. A karbantartós főnök mondta máskor, hogy jól tolassak hátra, ameddig csak tudok. Hát úgy csináltam ahogy kérte. Visszafelé átadtam Paulinának a volánt, de nem indult meg a teherautó, helyette kipörögtek a kerekek. Rögtön mondtam, hogy állj, állj! Úgy beparáztam, hogy megsüllyedt alattunk a komposztos talaj...Lelki szemeim előtt már le is játszódott, hogy nem tudunk kijönni, ott kell hagyni a kocsit és gyalog megyünk vissza a konyhára és megpróbáljuk ezt elmesélni a főnöknek. Mondtam, hogy cseréljünk helyet. Kicsit hátrébb tolattam, aztán előremenetben teljesen másfelé  kormányoztam. Valami csoda folytán a kerék belekapott a földbe és sok gázzal ki birtunk jönni onnan. (jól jöttek az offroad-ün látottak) Hát nagy kő esett le a szivünkről, de Paulina azóta sem meri még egyedül megcsinálni a szemétszállitást :D


Ezen kivül a fürdőszobánkban el van dugulva a lefolyó és múltkor Esztivel együtt elmentünk a karbantartósoknak szólni, hogy javitsák meg. Bementünk, ott volt egy amerikai srác és elkezdtük neki magyarázni, hogy nem el van dugulva a lefolyónk, úgy hogy nem tudtuk angolul a lefolyót, az eldugulni és a mosdókagyló kifejezést se :D Annyira professzionálisak vagyunk komolyan... Szóval körbeirtuk a srácnak, hogy a viz nem megy le, ő meg visszakérdez, hogy szivárog a viz? Nem. ÁÁ akkor biztos a viznyomással van a gond. Nem. Hanem, hogy nem megy le a viz :D A srác megértette végre, tök kedvesen mondta, hogy jó, ma meg tudják csinálni, rendben van. Na a lefolyónk azóta is be van dugulva. Mint utólag kiderült a heti Skits bemutató végén, mikor minden amerikai program staffos bemutatkozott, a srác a sportnál dolgozik a táborban. Mi meg csak álltunk ott Esztivel...Eszti megszólal: Te ez a srác a Field Sports-nál dolgozik, mi meg neki magyaráztuk, hogy be van dugulva a lefolyónk, úristen :D

És most az egészségem leépüléséről. Kijött az ekcémám a kezemen, imádkozom, hogy mielőbb elmúljon. Következő: mint azt pár ember tudja, megszenvedtem a bölcsességfogaimmal, és még a kiutazásom előtt 2 héttel is volt egy kis komplikációm. Hát ez a ''kis'' komplikáció megint beütött. Tegnapelőtt este furcsa volt a rágóizmom, tegnap reggel meg fájó izmokkal ébredtem és enyhén duzzadt arccal. Tükörben a dagadáson kivül nem láttam semmit, de azért nem is kell mondanom elkapott az ideg. Délre mentem dolgozni, a nővér meg csak dél után volt kiirva, igy elkéreckedtem Jefftől. Ott voltam fél órát, de a nurse nem jött. Este megint elkéreckedtem a munkából Jen-től. Megint nem volt bent, de felmentem az irodába és rádión felhivták és 10 perc múlva itt volt. Tök kredvesen bemutatkozott meg minden. Elmondtam neki mi a helyzet a fogammal, a műtétet, mindent. Belenézett, azt mondta nem lát fistulát, aztán fél perc múlva mégis. Szóval most megint az van, de azt mondta magától ürül a cucc legalább. Mondtam neki, hogy legjobban a biztositástól félek, mert a campleaders-es biztostitás nem fedezi a fogorvosi kezeléseket és mi van, ha vagyok olyan szerencsétlen és orvoshoz kell mennem. Erre megnyugtatott, hogy ha ez történne, ha nem javulna a gyulladáscsökkentő tablettától, meg a hidrogén peroxidtól amivel öblögetek tegnap óta, akkor beszél Jeffel és biztositás nélkül behoznak egy dokit a táborba vagy mi és gyógyszert kapok rá. Ma voltam nála ''kontrollon'', megint megnézett, mondtam, hogy már nem annyira fáj az izom, meg alig van már feldagadva. Azt mondta valóban sokat javult tegnap óta, holnap megkeres még, hogy jobban vagyok-e és ha az öblögetéssel meg ezekkel elmúlik, akkor rendben leszünk. Szóval szoritsatok! :)

Most mennem kell, majd jelentkezem! Pusz!