Eszti blogja

Eszti menni Amerika... Világgá mentem bámészkodni, ne csak otthon rontsam a levegőt :)

Naptár

szeptember 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Amerikai idő

Látogatóim

Friss kommentek

  • kocakbucka: @---sa---: epito kritikaval nem tudsz szolgalni? :D (2012.06.23. 02:30) 2. hét
  • Zomi: nyáh >.< (2011.06.18. 06:33) Programokrol es munkarol
  • ---sa---: Az utolsó mondat találó volt, mivel semmi türelmem se lenne hozzá. (Csak az utolsó mondatot olvastam!!!) :) (2011.06.14. 09:54) Helyzetjelentés

Kedves naplóm

2011.09.02. 04:03 kocakbucka

Megnyitottam a blogom. Mikor írtam utoljára? A naptárra nézek. Szeptember 1. Nem hiszem el. Már szeptember. Június, július, augusztus elszállt...mert a legjobb dolgok múlnak el a leggyorsabban. Sajnos. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy már csak 2 nap van a táborból. Az utolsó köröket futjuk, de legalább az egész heti nagytakarítás a zárásra nagyjából lefoglal mindenkit. A 11. heti turnus a végét járja, 88 napot húztam le itt. Ha majd megkérdezik tőlem mit csináltam a nyáron, azt fogom mondani, hogy nyaraltam, fejest ugrottam a nagyvilágba. Jaj de jó is ez. Ajj elnézést mindenkitől, de ez egy szomorú poszt, nem tudok mosolygós szmájlit írni, szomorú vagyok. Otthon van pár ember, aki nekem nagyon fontos és hálistennek én is az vagyok nekik és várnak haza. Olyan jó érzés :) A legjobb az lenne, ha egyszerre lehetnék 2 helyen, mert ha innen elmegyek, a szívem egy darabját itt hagyom. Én ezt is az otthonomnak érzem.  Úristen mi van velem :D Uhh erre senki sem kíváncsi, meg majd megint megkapom, hogy mi ez a kőltöiesség xD
De tényleg... nem is tudom elképzelni mennyire bánnám, ha nem jöttem volna ide. Ha veszni hagyom a lehetőséget. Annyi mindennel gazdagodtam puszta 3 hónap alatt, mint nem is tudom...több év alatt. Élmények, tapasztalatok, kalandok, új emberek, kultúra, KIHÍVÁS! Bármikor újra megragadnám az alkalmat. De olyan szar érzés elmenni. Itt hagyni a "nyugalmam szigetét" :) Mert ez nem a való világ. Amikor idejöttem magam mögött hagytam mindent a 3 hónapra. Mintha otthon nyomtak volna egy pauza gombot a távirányítón, hogy amíg itt vagyok, az otthoni életem szünetel és bevár engem. Itt nem kellett a gondjaimmal törődnöm, annyi minden pozitív vett hirtelen körbe és ez annyira új élmény volt, fellélegzés. Ez itt egy külön közösség, igazán egy család, ahogyan ígérték. Egy hely, ahonnan saját autó nélkül nehezen jutsz ki, de cserébe a gondjaid is kint maradnak, a való világban. És ez nem csak az én véleményem. Ez itt a "majdnem menyország" :)
Jeff a múlt heti meeting-en azt mondta ez volt a legjobb nyara, megköszönt mindent és elpityeregte magát 17 ember előtt. Erre mások is. Hát mi lesz velünk a szombat esti búcsú banketten? Én már előre látom az egymásra boruló, síró embereket. A bankett után vasárnap pedig elhagyjuk a tábort, hogy kezdetét vegye az utazás, amiért annyit dolgoztunk... már aki :D Én nem is várom annyira (de csak mert nem tudok több részre szakadni és több helyen létezni egyszerre...fizikálisan:D ) De minden vég valaminek a kezdete, asszem, azt mondják. Remélem nem örökre vége, mert ahogy a Nest egyik szobafalára van firkálva: Nem számít merre visz az utunk, a szívünk örökre Michiganiában marad. És ehhez hasonló emlékek százai, több évtizedről.
Egyébként komolytalanra fordítva a szót szept. 4-től utazunk 16-ig. Vasárnap felvesszük itt a bérelt autót, amivel Chicagoba megyünk, ott leszünk 3 napot. Onnan repülővel Washingtonba, 1 éjszaka, busszal Phiadelphiaba, ott is egy 1 éjszaka. Tovább busszal Atlantic Citybe szintén 1 éjszakára. Ez ugye a keleti part Las Vegasa :P Aztán Atlantic Cityből busszal New Yorkba 7 napra!!! New Yorkba, ahol 2 nappal ezelőtt még nem volt szállásunk és már kezdtünk pánikba esni. 2-3 hete rá voltunk feszülve a szálláskeresésre, eredmény nulla. De megérte minden nap ezzel gürizni, Brooklyn-ban béreltünk ki egy kis lakást. 2 háló, kis konyha, fürdő, jó környéken, jó áron, metró pár percre, Manhattan 40 percre. A tulaj iszonyat rendes, segítőkész. Valahol fent végül ránk kacsintottak és az utolsó pillanatban megúsztuk a legrémesebb, legdrágább B meg C terveket.
Valószínűleg nem posztolok már semmit, ezek a zárósoraim, köszi mindenkinek aki néha-néha rám kattintott, remélem nem voltam rossz olvasói élmény. Vagy ha igen, akkor már nem kattintott rám és ezt sem olvassa :D 2 hét múlva csobbanok Magyarországon, vissza az igazi életembe, suliba, családba, barátokba, ne kíméljetek, csak annyira, hogy minden beleférjen a hét napjaiba, alvással is számolva :D
Mindenkit lávolok, aki viszont lávol engem, legyetek jók. A reptéren transzparenssel tessék ugrálva várni, vagy tovább repülök :D Megoldom... :)

ui: na jó talán jelentkezem még. Attól függ lesz-e idő az utazás alatt  ;)
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eszteramerika.blog.hu/api/trackback/id/tr473196915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása