Talán 4 napja nem jelentkeztem. Ennek részben az időhiány az oka, hiszen 9 órában dolgozunk és mindig hívnak valahova, részben pedig a lustaságom, hogy összeszedjem a gondolataimat valami értelmes egésszé :D na jöhetnek a reklamációk xD
Pár napja volt egy ’campfire’, vagyis tábortűz a Nest melletti strandon. Körbeállt az összes staff, aki eljött és pár bemelegítő mókás éneklős feladatot csináltunk. Pl olyan is volt, mint nálunk az Ábrahámozás, csak más szöveggel, minden körben ugye több testrészt kellett mozgatni, végül úgy néztünk ki, mint valami gyp-s idióták, akik kinyújtott nyelvvel éneklik a dalt. Volt Singing int he Rain. A szöveg:

„Singing in the rain,

I’m singing in the rain

Beautiful feelings

Oh csücsücsücsü wah csücsücsücsü wah” :D Ebben a sorban suttogva kellett csücsüzni miközben az ujjainkkal a levegőbe csipegettünk, a wah-t pedig hangosan mondani és kinyitni a kezeinket. Na mindegy :D

Ezután meggyújtottak egy nagyon kicsi tábortüzet, hát nagyobbra számítottunk. A fő attrakció, a Smores elkészítése volt. Az amcsik nem szalonnát sütnek, hanem pillecukrot és mikor már megolvadt meg megpörkölődött, akkor 2 keksz közé rakják. Hát volt aki elnevezte polymernek, mert annyira rossz íze volt. Nekem se ízlett különösebben, főleg, hogy nyakig ragadtam tőle és nyúlik mint állat.

Valamelyik este nem volt vacsora az ebédlőben és mondták, hogy ilyenkor az erdőben lesz afféle piknik hamburgerrel vagy mi. Mentünk is az erdőbe, kb 15 perc séta. Persze mehettünk volna lóháton is, csak nem kérdeztek meg minket, hogy fel akarunk-e iratkozni, mert nem jöttek be a konyhába is, mikor mi dolgoztunk, pedig annyira kipróbáltam volna…A tisztáson kiraktak pár asztalt piros kockás terítővel, extra nagy grillsütővel. Idővel megjött a kaja, volt alufóliában sült amerikai mutáns nagyságú krumpli, saláták, öntetek, hamburger zsömle, blabla, szal minden ami kell. JA és a végén amerikai pite. Tudjátok kis alufólia tányéron, szépen megsült lapos kis pite. Belekanalaztunk és a felszín alatt ilyen meggyes, meggyszószos töltelék volt, majdnem folyt. Isteni finom volt. Nem mindegyik pite élte túl a vacsorát, olyan értelemben, hogy olyan jó volt a hangulat, hogy páran kergetőzni kezdtek a fák körül és persze tál pitével a kezükben :D Az egyik csaj zseniálisan hátba dobta a srácot egy komplett pitével, ami végül a földön landolt. A megmaradt főtt krumplival pedig versenyt tartottak; aki akart fogott egyet, és meg volt adva hogy az erdő melyik fája között, melyik ágat kell eltalálni és elhajigálták a krumplikat. Amerikában már csak így megy, itt nem számít, mit dobsz ki.

Mosogatásnál pl. nagyon sok kajamaradékot kell lehúznunk a konyhamalacba, ami aznap készült és semmi baja. Itt nincs olyan, hogy másnapos kaja, meg újramelegített kaja, ami nem fogy el az ebédlőben azt kidobják egy az egybe. Rossz nézni, komolyan. Annyi ember éhezik és él létminimum alatt otthon is, itt meg végignézzük ezt. Talán a pékcuccokat rakják vissza a hűtőbe, meg néhány zöldséget a salátásbárból. Pl ha felbontanak egy doboz tejfölt, vagy bármit, nem úgy kaparják ki, mint mi otthon. Ahogy láttam, csak amit gond nélkül elér a kanállal, a többi meg mosogatóba. Ugyanez, mikor az ebédlőből behozzák a kajákat, fél doboz szószok, a doboz alján maradt saláta, sült krumpli, akármi. Na mindegy, ez egy hatalmas fogyasztó társadalom, csak mi ütközünk meg ezen.

Tegnap előtt a szobatársam bejutott a városba. Megörültem, mikor mondta, hogy nemsokára indulnak kocsival, de sajnos már nem volt hely. Megbeszéltük, hogy veszünk hajszárítót közösen ittenre, de elég a legolcsóbb gagyi erre a 3 hónapra. Vett is 9,47 dolcsiért, szal nem egész 2000 Ft-ért, vett még egy fényképezőt és hajvasalót is egész jó áron. Mi a városba menés helyett megnéztünk munka után este az amcsik strandröplabda meccsét és legeltettük a szemünket, mi csajok :D

Jó páran kérdeztetek már a munkámról, hogy mit kell csinálnom és nehéz-e.

A konyhai személyzetbe 30 ember tartozik a szakácsokkal, salátásokkal, hostokkal és velünk, a mosogatósokkal együtt. Szóval mosogatok. Egy műszakban egyszerre 4-ünket osztanak be. A munka pedig a következő. 1 ember áll a beszedő ablaknál, ahova az összes ebédlőben kajáló ember visszahozza a tálcát, tányért, poharat, evőeszközöket. A fal kívül ki van tapétázva papírokkal, hogy mielőtt visszaadnák ezeket, kaparják a szemetesbe a maradékot, de ami ott marad azt a beszedő vödörbe kaparja. Az evőeszközöket külön 3 kis ládába dobja, amiben víz és előmosószer vagy mi van. A poharat a mosogató feletti rekeszbe rakja egyenként és ha megtelt áttolja a másik oldalra, hogy mehet a mosogatógépbe. A tányérokat pedig odarakja a kezünk alá, ahol elég gyakran szoktam lenni. Itt már nagynyomású forró vizes cucc van, mint általában a konyhákon. Balra mellettem van még egy ilyen magasnyomású csap, ami már közvetlen a mosogatógép előtt van. Előttünk van egy meder, amiben az összes kaja lefolyik balra a konyhamalacba, ami mindent bedarál. Mosogatószerrel csak akkor esünk neki valaminek, ha a nyomás se viszi le és sikálni kell. Amúgy meg öblítünk, tálcára rakjuk a dolgokat és betoljuk a gépbe. Jobb oldalon be, bal oldalon ki. Itt van a 4. ember, aki lepakol és visszaviszi a száraz konyhai felszerelést. Ami lassan szárad, azt a polcra teszi.

A mosogató végül is szögletes U alakú és minden fémből van. Van egy elszívó a gép felett a forró gőz elszívására, de nagy melegben akkor sem lesz tökéletes a hőfok. A gépet a nap végén le kell ereszteni, a fémszűröket kivenni, leöblíteni és felengedni tiszta vízzel. A nap végén az összes fém munkaterületet le kell fertőtlenítőzni, majd ilyen ablaklehúzóval lehúzni a vizet a mederbe és minden ragyog. A gumiszőnyegeket, amiken állunk, nap végén ki kell vinni a szabadba; ezt jobb esetben a fiúk csinálják, mert nagyon nehezek. A végén pedig fel kell mosni és mehetünk haza.

A munka most még nem nehéz. Jelenleg 110 ember van a táborban, a staff. Egy étkezés után most másfél óra mire mindent elmosunk, a tányéroktól kezdve a nagy konyhai felszereléseken át mindent. Holnap jön a camper-ek első turnusa, így holnaptól kb 500-ra nő a létszám és nem szeretném felszorozni a mosogatási időt.  Eddig fél 8-kor már konyhát tudtunk zárni esténként, úgy hogy 6-kor van a vacsora. Mostantól lesz meg az ígért 9-fél 10-es zárási idő.

Eddig ha végeztünk egy ebéd után, a 2 étkezés között szinte nem is volt munkánk, kb szétuntuk magunkat és kamu elfoglaltságot kerestünk blabla. Hát majd holnaptól nem unatkozunk :D

Megkaptuk a jövő heti beosztásunkat…

Vasárnaptól szerdáig déltől zárásig, csütörtökön reggel 7-délig és du.5-zárásig leszek, pénteken lesz a day off-om, szombaton pedig de.11-zárásig. Nyami :)

Most ennyi, majd jelentkezem, Puszi! :)