A mai napon 7.20-kor keltünk, hogy elkészüljünk a 8 órási reggelire. 6 órát aludtunk, ami már soknak számít az eddigiekhez 2-3 órás alváshoz képest. Időben érkeztünk az ebédlőhöz, ahol viszont egy lélek sem volt, úgyhogy kicsit megijedtünk, de mégsem tévedtünk, csak senki sem volt pontos rajtunk kívül :) A reggeli 6-7 féle müzli volt tejjel. Benyomtunk egy tállal, de ugye ez nem valami laktató amerikai reggeli. Szerencsére kiderült, hogy nem csak ez a kaja, hanem van 3 féle zsemleszerűség tetszés szerint pirítható, hozzá kis dobozokban vaj és kenhető sajt. Ezzel kellett volna kezdenünk a reggelit, nagyon finom volt.
Kajához egyébként abból szolgáljuk ki magunkat és annyiszor, ahányszor csak jól esik. Az ebédlőben oldalt vannak automaták: kávé, koffeinmentes kávé, forró csoki, fagyi, forró víz teához, 10 féle teafilter, cukor, méz, szirupok, tejadagolóból is 3-4 féle, plusz limonádé, narancsital, almaital, kék színű ital blablabla… szal választék van. Mindehhez papírpoharak vannak és mind a táborban újrahasznosított papírból komposztálják. A tábor fontos alapelve a pazarlás visszaszorítása szelektív hulladékgyűjtéssel, újrahasznosítással és a táborlakók oktatása ezeknek a fontosságára.
Reggeli után 9.30-kor át kellett menni az Education Center-be, ami a tábor másik központi épülete. 1 éve építették, mint az ebédlőt, emeletes és természetesen fából épült. Az összes staff tagnak, pontosan 110 itt dolgozó velem egy korosztályúnak tartottak tájékoztatót a táborról. Délben átmentünk ebédelni; az ebéd pizza volt, amit úgy rendeltek a táborban. Kb 40-50 pizzát hoztak a 110 embernek, de 20 perc se telt el menni kellett vissza a tájékoztatóra. Azt hittem pizza után munkába állunk, mert déltől voltam beosztva zárásig, de mégse.
A tájékoztatón a komoly dolgok mellett volt tánc és éneklés is. Nekünk új dolog volt…pár ember az amerikaiak közül átköltötte Katy Perry Fireworks című számát táboros verzióra; mind a 4-5 ember, aki benne volt énekelt szólót és táncolt hozzá. Mindenki ujjongott :D Ezután mindenki kapott egy ’buddy’-t, ami havert jelent. Akiknek felolvasták a nevét, annak ki kellett menni a közönség elé és felolvasták, hogy neki kik lesznek a buddy-jai. Minden személyhez 2 másikat hívtak ki. Én Dan-t és Lisa-t kaptam. Minden felolvasott embernek ki kellett menni üdvözölni az új barátait és mindenki hatalmas öleléssel üdvözölte a másikat. Az amerikaiak úgy ölelnek meg, akkora szeretettel és mosollyal, ahogy Magyarországon hülyének is néznének, meg tolakodásnak vennék.. Pedig hihetetlen jó érzés, hogy ilyen közvetlenek. Nagyon sokan odajönnek hozzám is, meg a többiekhez is, hogy bemutatkozzanak és barátkozzanak velünk. Otthon mindenki távolságtartó, morcos, bunkó – itt minden az ellenkezője. Mindenki hihetetlenül pozitív és laza. Mindenki közeledik és nyitott.
Visszatérve a buddy-jaimra. Lisa 24 éves, Dan 20 mint én és asszem mindketten Michigan-iek. Az volt a feladat, hogy az épületben random helyeken kis cetlik lógnak madzagon feladatokkal, kérdésekkel és van rá 30 percünk, hogy körbemenjünk. Mindenki a saját buddy-jaival ment játszani. A kérdések/feladatok hozták össze az embereket, mi is jól eldumáltunk. Aztán 2-kor csak nekünk konyhásoknak mennünk kellett a konyhára, a közönség 80%-a, az amcsik pedig maradtak, mert ők mind program ill. gyerekfelügyelők lesznek a jövő héttől.
A konyhán a mosogatáshoz csak én voltam beosztva Zsanival déltől, Anton és Dawid pedig 4-től voltak beírva. Jeff mondta, hogy ő tanít minket, mi meg majd továbbadjuk a tanultakat a fiúknak. Elmagyarázott meg megmutatott mindent. Mit hova rakj, hova melyik vegyszert öntsük, hogy kapcsoljuk ki-be a mosogatógépet, az elszívót, a darálót a lefolyóban, mit hogyan mosogassunk, a tiszta edényeket hogyan kell elrakni blabla. 4-kor jöttek is a fiúk. Én magyaráztam nekik, Zsani nem nagyon akart, mert hogy beszélni se nagyon tud, meg sokszor nem is érti, ki miről beszél. Addigra nekünk már tök jól ment a dolog, mintha régóta csinálnánk már. Fél 6-tól vacsora volt, de akik munkaidőben vannak és dolgoznak a konyhán, negyed órával korábban kell megkajálnunk, mielőtt a többiek jönnek. 15 percünk van kajálni… sztem rohadt kevés, de mindegy. A kajából annyi féle van, hogy nem lehet végigkóstolni se…3 hosszú pult tele van ilyen svédasztalos, önkiszolgálós, fedett, melegen tartó rekesszel, fullos kajával. Szószok, zöldségek, köretek… Még kajáltunk, mikor beözönlött a 100 ember és mire visszaértünk a mosogatóhoz, már volt is mosatlan. Zárásig voltunk beosztva ami este 9 és fél10 között van normál esetben, de most fél8-ra készen voltunk még a feltakarítással is. Na persze, majd ha 500 embert kell kiszolgálni, lehet hogy tényleg 9 lesz belőle. Tök jól éreztük magunkat a konyhán, Zsanival sokat nevettünk, a munka jól ment és még jó, hogy kapunk fehér kötényt, mert így annyira nem áztunk el. Mikor Jeff arról beszélt, hogy majd kialakul, hogy a mosogatónál az 5-6 adott ember ki melyik részfeladatot csinálja majd, azt mondta nekem, hogy úgy tűnik ővele fogok dolgozni, mert úgy tűnik szeretek vizes lenni, hogy „wet side lover” vagyok, mint ő :D olyat röhögtünk.. xD A konyhai személyzet amerikai fele pedig megtapsolt minket, hogy ügyesek voltunk :)
Most 9 óra van, holnap pedig megint déltől estig vagyok beosztva…ami mit jelent? Hát hogy végre kialudhatom magam rendesen :)
Ennyi volt a mai történés, puszi mindenkinek :)
